Folia archeologica 14.

Mihalik Sándor: A hermányi kőedénygyár

194 Mihalik Sándor érti a mesterségét, annyira tönkre mennek nála az eszközök, míg a régivel jól előrehaladunk". Ami az anyag őrlését illeti, Dessewffy azt tanácsolja — tavasz­szal, nyáron és ősszel felváltva annyit kell őrölni és olyan Gosrast-ot készíteni, hogy télen a víz hiányában a munka késedelmet ne szenvedjen. Közli inspecto­rával hogy az edelényi gabonaintéző Vörös gondnok lett és a megüresedett helyén Uhlyarik a gazda, mert „így követeli ezt az én érdekem, hogy így legyen." A levélhez mellékelt céduláról látható, hogy gipszet, glétet, timsót nem szerzett be, mert nem volt pénze. A királykék ügyében Kassáról rendelő levelet küldött Pestre és 14 napon belül megkapják, de inspektorának pénzt kell küldeni. Dessewffy aggodalma igazolódott akkor is, midőn 1819 közepén a nagy családi esemény: 21 éves Ferenc fia házasságkötése lezajlott. Minthogy az idő­sebbik grófi ág magtalan volt, családpolitikai okok miatt az ifjabb grófi ág, tehát éppen Dessewffy Sámuel leszármazottai kerültek előtérbe. Dessewffy nász­ajándékul hermányi kőedénykészlettel is szeretett volna kedveskedni. Elő­készülete és elkészítése annyira húzódott, hogy Nagy-Idán Dessewffy Ferenc házasságkötése Gróf Csáky Aloisiával már megtörtént, amikor még mindig csak az egyes próbadarabok készültek el. Az esküvőről hazatérő Dessewffy Fintán augusztus 13-án 4 tányért (Orbiculos) a mutatványba küldött darabokból behatóan megszemlélt. Inspektorához írt levelében kedvezően nyilatkozik benyomásairól. Ügy véli, hogy a massza jobb és simább. A kidolgozást is gon­dosabb munkának ítéli és ezért beleegyezését adja, hogy ifjú házas fia számára ebből a masszából készüljön erőssége miatt a szerviz. „Még pedig a tiszta fehérből s — amennyiben szebb szín nem lenne — nem a színesből, mert a tiszta fehér jobban hozzá illeszkedik az ezüst szervizhez." Meghagyja tehát, hogy a fehér tálak mintája szerint készítsenek a gróf— (vagyis: a fia) — részére hasonló szervizt. Inspektorát egyúttal megkéri, hogy az ő számára is készíttes­sen „minél gyorsabban" 12 személyes tiszta fehér szervizt. A siettetés az új roko­nok részéről várható vizitek és látogatások nagy száma miatt történhetett. Mivelhogy a szélmalom már kényelmetlen volt, elbontották s még 1819­ben a Szabolcs megyei Hugyajba szállították. A hermányi gyár szükségleteit továbbra ísLörintz kőműves látta el. 1819-ben 44 napon át dolgozott a Dessew­ffyek birtokain és többek között a kőedénygyár glazurmalmát is javította. 1819 végén Mratsek eperjesi lerakat vezetőnél az inventárium szerint 2100 forint 54 X értékű hermányi edény volt bizományban. Lipták György kimutatása arról tájékoztat, hogy a hermányi gyárban ké­szült edények kiégetésére 1819-ben 300 öl tüzelőfára volt szükség. Az elszámo­lások apró adalékait összeillesztgetve a gyári dolgozók javadalmazása a kész­pénzbeni fizetéseken kívül még Korn, szalonna, vaj, só, bőr, bor, gyümölcs, gyertya, hüvelyesek, bőráruk és egyes öltözékdarabok természetben való jutta­tásából állott. Az 1819-es év első felében Béla, Abos, Eperjes, Kassa, többször Ungvár, Tarcal, Homonna, Varanno és Debrecenbe való utazásukhoz utaltak ki költsé­geket. Leginkább maga Matusch gyárvezető indult útnak. Az 1819-es sztropkói vásárkor 3 ft 7 x-t, Homonnán pedig 79 frtot szedtek be edény eladásból. A január 1-től augusztus végéig terjedő elszámolások egyikén az akkori dolgozók névsorát is feljegyezték. Ezek szerint az 1819-es év első felében a gyár személyzete:

Next

/
Thumbnails
Contents