Folia archeologica 14.

Bánkuti Imre: A magyar céhek vallási szerepe a XVIII. században

A MAGYAR CÉHEK VALLÁSI SZEREPE A XVIII. SZÁZADBAN Múzeumaink gyűjteményeiben ismert, gyakran előforduló darabok a céhzászlók. E tárgyak szerepe jól ismert: minden céh köteles volt saját zászlót csináltatni, azt a templomban elhelyezni és a körmeneteken, egyházi rendezvényeken a zászlók alatt félvonulni. Polgári történészeink ebben legfeljebb érdekes művelődéstörténeti, erkölcstörténeti jelenséget láttak.

1 Érdemes azonban a probléma mélyére hatolni s feltárni a céhek vallási funkciójának társadalmi és politikai gyökereit. Régebbi történészeink idealista szemléletével magyarázható, hogy az eléggé egyoldalú céhtörténeti irodalomban csak elvétve találunk néhány — általában hibás — utalást a céhintézmény eme érdekes, a XVIII. század folyamán átmenetileg lényegessé váló feladatára. A török kiűzése, majd a magyar függetlenségi harcok elcsitulása után a Habsburg birodalom átmeneti megerősödése, helyzetének megszilárdulása következett. Magában a birodalomban a központi hatalom diadalmaskodott, maga alá gyűrte a vele szembenálló erőket. Éz a változás a dinasztiával szoros szövetségben álló katolikus egyház és vallás számára is új, kedvező helyzetet teremtett régi pozícióinak visszaszerzésére. Úgy gondoljuk, nem szükséges bővebben részletezni azt a funkciót, amelyet a katolikus vallás és egyház a feudális rend ideológiai alátámasztásában, védelmében általában ellátott. Hazánkban a két nagy vallási irányzat ezen felül még külön politikai szerepre is szert tett. Már a XVII. századi függetlenségi harcokban a protestáns és katolikus vallás a függetlenségi, illetve Habsburg-politika ideológiai kifejezőjévé lett. A XVIII. században a szatmári béke után a katolikus vallás a gyarmatosítási törekvések, az ország politikai, gazdasági alávetésének ideológiai elősegítőjeként és lepleként szerepelt. Különösen Mária Terézia uralkodása alatt kap a katolikus vallás komoly szerepet, mint a Habsburgok által irányított nagy közép-európai birodalom eszmei támogatóia, a felvilágosodás által megtámadott feudalizmus védelmezője. Magyarországon ennek speciális formája volt a „Regnum Marianum" jelszava.

2 A Habsburg állam mereven katolikus jellege fokozatosan éreztette hatását a céhszervezetben is. A XVII—XVIII. század fordulóján a központi hata1 A céhek vallási szerepére lásd: Duray K., A váci céhek. (Vác 1912) 120—218.; Gerendás E., Regnum 1943. 371—398. Erre az idealista felfogásra érdemes idézni Bruckner Gy. véleményét: „A késmárki iparosok, kik sokszor művészek voltak, lelki szükségletüknek tettek eleget, mikor egy-egy jelesebb munkájukat egyházuk templomának felajánlották és boldogok s büszkék voltak, hogy Isten dicsőségére munkálkodhattak s egyházuknak szolgálatot tehettek." —• A késmárki céhek jog- és művelődéstörténeti jelentősége. (Miskolc 1941) 170. 2 A vallás szerepére ebben a korban összefoglalóan lásd: Magyarország története. Egyetemi tankönyv. 1/2. (Bp. 1957) 323—324, 400.