Folia archeologica 14.

Huszár Lajos: Georg Hautsch magyar vonatkozású érmei

170 Huszár Lajos érmeknek gazdag sorozatával találkozunk ebben a korszakban. Ezek sorában természetesen magyar vonatkozású példányok is feltűnnek a török elleni harcoknak a császári csapatok szempontjából eredményesnek tekinthető vállalkozásairól. Németországban különösen Nürnberg volt ilyen éremkibocsátó központ, ahol egyes vállalkozók néha maguk is éremvésőkként szerepelve, máskor különböző éremművészeket foglalkoztatva, császári privilégium alapján bocsát tottak ki üzleti céllal történeti tárgyú emlékérmeket. A privilégiumok célja volt egyrészt az érmek előállításával járó munka díját biztosítani és a szellemi tulajdont védeni, másrészt a császári ház érdekében az érmek révén is politikai propagandát kifejteni, végül és legfőképpen a kibocsátott érmek utánzását megakadályozni. E privilégiumok megengedték az egyes vállalkozóknak, hogy az éremkibocsátó műhelyt saját házukba rendezzék be és ily módon a hivatalos pénzverdéktől teljesen függetlenül működhettek. Az egyes vállalkozók természetesen erős konkurrenciát fejtettek ki egymással szemben.

1 Különösen a Lauffer család tagjai voltak ismeretesek Nürnbergben, mint ilyen éremkibocsátók. Lazar Gottlieb Lauffer (1660—1700) egyenesen úgy szerepel, mint a hasonló emlékérmek első kibocsátója.

2 A fia Caspar Gottlieb Lauffer (1700—1745) hasonlóképpen folytatta az éremkibocsátásokat és az ő részére VI. Károly császár által Bécsben 1714. december 3-án kiadott és 1730 február 1-én megújított császári privilégium szövege is fennmaradt.

3 A Lauffer-féle éremkibocsátásokról egészen pontos képet nyerhetünk azon katalógus alapján, melyet Caspar Gottlieb Lauffer 1742-ben tett közzé, valószínűleg Lazar Gottlieb Laufferrel, Johann Gottlieb Laufferrel és Friedrich Kleinerttel együttesen.

4 Ez a katalógus felöleli a Laufferék kiadásában 1679—1742 között kibocsátott emlékérmek jegyzékét. Az egyes érmek különböző éremművészek művei. Részint a kibocsátó Laufferék maguk is közreműködtek az érmek verőtöveinek a vésésében (a jelük LGL, illetve CGL), részint pedig különböző éremművészeket foglalkoztattak erre a célra, Martin Brunner, Georg Hautsch, Friedrich Kleinert, Philipp Heinrich Müller, Georg Wilhelm Vestner, Peter Paul Werner, Christian Wermuth stb. személyében. A verőtövek természetesen a Lauffer család tulajdonát képezték és ezekről verették az arany, ezüst, bronz és ón érmeket eladás céljára. A Laufferék részére dolgozó éremművészek sorából ezalkalommal Georg Hautsch személyét emeljük ki és kíséreljük meg művei közül összeállítani azon emlékérmeket, melyek magyar vonatkozással rendelkeznek. Georg Hautsch életéről egyébként nem sokat tudunk. Éremvéső és pecsétmetsző volt Nürnbergben, ahol az apja Gottfried Hautschen és nagyapja Hans Hautschen, mint ismert mechanikusok működtek.

5 1 Lehne, F., Kaiserliche Schaumünzenprivilegien. NZ 70(1937) 93—98. 2 „...erster Erfinder der gedachten Gedenkpfennige..." Uo. 3 Uo.; A Lauffer család tagjaira vonatkozó életrajzi stb. adatokat lásd: F orrer, L., Biographical Dictionary of Medallists. III. (London 1907) 326, 332. 4 A katalógus elme: Das Laufferische Medaillen-Cabinet oder Verzeichniss aller Medaillen, •welche sowohl die historischen Begebenheiten von A. 1679 biss A. 1742 als auch andere Christlich und Moralische Betrachtungen nebst der vollkommener Reihe der Römischen Päpste enthalten. Und noch itzo beständig zu finden, in Nürnberg bey Caspar Gottlieb Lauffern, Des Hoch-Löbl. Fränchischen Kreises Münz-Rath und General-Müntz-Waradin. 1742. 6 Sammlung berühmter Medailleurs und Münzmeister nebst ihren Zeichen. (Nürnberg 1778) 23.