Folia archeologica 14.

V. Ember Mária: II. Lajos magyar király és felesége ruhája

134 V. Ember Mária A Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteménye őriz egy miseruhát, amelynek hasonló a szövete és amelyet a hagyomány szerint Mária királyné ajándékozott a kőszegi templomnak 1525 körül.

4 A brokátszövet, amiből a köpeny készült, 58 cm széles. Teljes szélességét betöltik az egymás alatt sorakozó növényi indákból alakított, fent és lent hegyesedő, már a köralakhoz közelálló ovális mezők. Minden mezőt kettős keretelésű inda vesz körül. Ez a kettős inda, nyolcas alakban többszörösen összefonódik és ezek között csomókat képeznek a rácsavarodott kacsok. A két inda nyolcas alakú összefonódásából váltakozva gránátalmák és vadrózsák nőnek. Az indák vadrózsában ülő akantuszlevélből indulnak ki és a rózsa alapját képező nagyobb akantuszlevélbe torkollanak. A hegyes ovális mező közepét ötszirmú, kettős sziromsoros rózsa foglalja el, amit a keretelő indából kinövő apró levelekkel tagolt inda vesz körül. Ebből váltakozva apró rózsák és gránátalmák erednek. A nagy középrózsa felett az indák összefonódva fészket alkotnak, amelyből két gránátalma és egy rózsa emelkedik ki. A vadrózsa sziromsor felett levő akantuszlevélből csomós, kacsos, köralakban visszahajló inda nő ki, s a sziromsor alatt levő felkunkorodó levélvéghez kapcsolódik. Ebből az indából fêlés lefelé egy-egy gránátalma ered. A visszahajló inda által körülvett teret nagy vadrózsa tölti ki. Az egész díszítmény lila keretelésű és sodronyos, aranyozott vont ezüsttel borított. Ezt a dús, erőteljes mintát még jobban kiemeli az azt követő leveles, ágas, csak lila kontúrokkal érzékeltetett mustra. A sima arany átszövésü hátteret is ezek a lila kontúrok tagolják. Hasonló technikával szőtték Mátyás király trónkárpitját is. A sárga és zöld fonálból készült selyemszövetbe a második vetületként beleszőtt aranyfonál hurkosán borítja a minták felületét. A kontúrokat zöld bársonyszövés adja. A brokát mintájának beosztása, a hegyes-ovális mezők alkalmazása kínai eredetű. Onnan került Olaszországba, ahol a XIV. században kedvelt motívum lett. A XV. században a későgótika mozgalmasságot kereső mintáiban veszít népszerűségéből. A reneszánsz textilművészetben újra gyakorivá válik ez a tiszta részarányos forma. 1500-tól lépten-nyomon találkozunk vele a brokátok, bársonyok mintájában s az egész XVI. század folyamán sok ilyen beosztású szövetet ismerünk az olasz textíliák között.

8 A XV. század második feléből való firenzei brokátokon a hegyes-ovális mezők akantuszlevélből kiinduló indája gyakran hajlik kereken vissza, mint II. Lajos köpenyének szövetén a rózsát hajtó inda.

6 Az egymás alatt sorakozó akantuszlevelekből kiinduló hegyes-ovális mezőket és a kereken visszahajló indákat is megtaláljuk egy 1500-ra datált aranybrokáton, amit Dreger a beleszőtt színes virágokra való tekintettel „valószínűleg velencei"-nek tart.

7 A XVI. század első éveiben tűnik fel az olasz, különösen a firenzei szöveteken a csomóra kötött levéltelen inda keretelés. Gyakran társul 4 A 61.1915 itsz. ún. kőszegi kazula. A leitárkönyvi bejegyzés szerint a XVI. század elejéről származik. 5 Falke, О., Kunstgeschichte der Seidenweberei. II. (Berlin 1913) 104—105. « Uo. 541—542, 549 ábrák. ' Dreger, M., Künstlerische Entwicklung der Weberei und Strickerei. II. (Wien 1904) 216. t. Ilyen beosztású, а XV. század utolsó negyére datált firenzei brokátok képét közli Falke, О., i. m. 548—549 ábrákon.