Folia archeologica 14.

F. Vattai Erzsébet: Középkori titkos pecsétgyűrű

Középkori titkos pecsétgyűrű 131 stilizált állatalakjaival nem hozhatjuk kapcsolatba. Az antik gemmák tanulmányozásakor feltűnik, hogy az állatalakok viszonylag milyen gyakran fordulnak elő. A mykénei korszakban már megjelennek,

4

1 az archaikus korszakban

4

2 a fantasztikus és naturalisztikus állatábrázolások párhuzamosan szerepelnek. Az alexandriai korszakban a természetből ellesett állatalakok háttérbe szorítják a fantasztikus állatszörnyeket.

4

3 A görög gemmákon annyira kedvelt állatábrázolások az etruszk korszakban hiányzanak, illetve csak elvétve fordulnak elő.

44 Az Augustus-i korszak görög-római gemmáin ismét élethű utánzatban jelennek meg az állatok. Furtwängler ebből a korból egy oroszlánt ábrázoló gemmát

45 közöl, amely az általunk vizsgált kis gemma oroszlánjához hasonló beállítású. A fej kialakítása azonban azon sokkal jellemzőbb, kifejezőbb. A gyűrűvel kapcsolatos további kérdés, hogy az antik gemmát mikor foglalták gyűrűbe. Jóllehet, az okleveles adatok alapján királyi titkos pecsétgyűrűt csak a XIV. századból ismerünk, ez a gyűrű, betűtípusa és egyszerű kivitele alapján még a XIII. századra tehető. A secretum kifejezés, mint láttuk, a XIII. század első évtizedeiben nálunk is megjelenik. A XIII. században külföldön is általánosan használják a titkos pecséteket. A gemmagyűrűnél még utalni kell a középkorban az ékköveknek tulajdonított babonás hiedelmekre. Antik írók művei közvetítették a babonás hitet a középkorba. Valószínűleg a pecsétgyűrűnél sem volt a tulajdonosa számára közömbös, hogy a gemma milyen ékkőből készült. Az elmondottak alapján a Nemzeti Múzeum kis pecsétgyűrűje magánjellegű, titkos pecsétgyűrű volt; még a XIII. században készülhetett. Ekkor foglalták gyűrűbe az oroszlánt ábrázoló kis antik intagliót és vésték fel a „Sigillum secreti" köriratot. Ha tulajdonosát nem is ismerjük, arra következtethetünk, hogy valószínűleg olyasvalaki használta, akinek oroszlános címere volt. A gyűrűt férfi pecsétgyűrűnek határozhatjuk meg. A karika így darabokban is elég nagynak tűnik. A pecsétgyűrűt valószínűleg a középkorban is a mutató- vagy a hüvelykujjon viselték, ahogy a későbbi renaissance-kori arcképeken láthatjuk. F. VATTAI ERZSÉBET 4

1 Furtwängler, A., i. m. III. 50. 4

2 Uo. 105. 4

3 Uo. 144. 4

4 Uo. 210. 4

5 Uo. 303. Képe: I. XLV. t. 22.