Folia archeologica 14.

H. Kolba Judit: Románkori feliratos sírkőlap

120 H. Kolba Judit Seitz életét és érdemeit.

2

3 Eleje így hangzik: Alhier lig ich und Warth auf dich gehst du vorbeg, so bett für mich gedenk о Mansch

, wass ich jet^t bin das muest du auch noch werden, ich lieg jttotf da. Utolsónak az erdélyi Barcaújfalu evangélikus templomának oltára mögé beépített Anna May apátnő sírkövét (fl710) említjük:

2

4 (Quod tu es eg)o fui-, quod ego sum, tu eris. A fenti kiragadott példák alapján is látható, mennyire elterjedt volt a különféle területeken és korokban ez a rövid kis sírvers. Az eddig említettek kőbe vésve, tehát már felhasználva maradtak ránk. Tudjuk azt is, hogy minden sírverset előbb megfogalmaztak ; először kézírásban láttak napvilágot. Feliratunk esetében is ez a helyzet, sok kéziratot ismerünk a XII. századtól kezdve, amelyek részben epitaphium gyűjteményekből ismertek, mint a fent említett windbergi gyűjtemény, részben „rotulusok" voltak, olyan tekercs formájú halotti jelentések, melyeket a monostor cursora vitt el a baráti helyekre (Confraternitas), és ott néhány szóval tudomásul vették. Sírversünk, ha nem is mindig teljes alakban, de számos kéziratban fellelhető — nyomait találjuk már a XII. században. Példaként említenék néhány részletet, hogy lássuk, milyen elterjedt volt és még hányféle változata képzelhető el. Egész hasonló a kezdősora: qui s quis ades, qui morte cades, sta, perlege, plora az einsiedelni (XII. század),

2

5 erlangeni (XII. sz.)

2

6 és a breslaui

2

7 könyvtár XV. századi kéziratán. Párizsból, valószínűleg a XII. századból a rotulus megnevezésével maradt fenn:

2

8 Quis quis ades, rotulumque vides, sta, per lege, plora. Londonból a XIII. századból egy rövidebb megfogalmazásban ismerjük a sírverset, epitaphiumról:

2

9 Quisquis eris, qui morte cades. Sírversünk második sorának ismét több változatát ismerjük: a sum quod eram, пес eram, quod sum szöveget találjuk az oxfordi könyvtárban

3

0 (XIII. sz.), Wolfenbüttelben

3

1 (XV. sz.) és a Codex Latini már a XII. századból idézi.

3

2 Ismét egy párizsi kéziraton a XIII. századból így olvashatjuk: Sum quod eris, quod es, ipse fui, metamorphosis ista.

3

3 Fogalmazásban nem azonos, de tartalmi hasonlósága miatt érdemes még megemlíteni az alábbi szövegeket: Qui transis, siste, morier is tu velut iste. Ez a XV. századi cambridgei szöveg

3

4 figyelmeztet a halál mindenkit utolérő hatalmára. Rouenből a XII. századból Qui transis versusque legis, sta, perspice, plora formában ismeretes.

3

5 2

3 Ua., Die St. Michaelskirche zu Wien. BMA 3(1859) 51. XLVII. sz. 2

1 Roth, V., i. m. 168. 2

6 Walther, H., Alphabetisches Verzeichnis der Versanfänge mittellateinischer Dichtungen. (Göttingen 1959) 841. 16. 140 sz. 2

6 Uo. 2

7 Uo. 2

8 Uo. 16. 140 sz. 2

8 Uo. 843. 16.163 sz. 3

0 Uo. 981. 18.727 sz. 3

1 Uo. 3

2 Uo. 3

3 Uo. 18.728 sz.; Közölve még: Haureau, В., Notices et extraits de quelques manuscrits latins de la Bibliothèque Nationale. IV. (Paris 1892) 285. 3

1 Walther, H., i. m. 818. 15.710 sz. 3

5 Uo. 15.711 sz.