Folia archeologica 14.

H. Kolba Judit: Románkori feliratos sírkőlap

118 H. Kolba Judit A másik, mint a lateráni szöveg, csak az ante szóban tér el (iste helyett): Quis quid ade s, qui morte cades : s ta, per lege, plora. Sum quod eris; quod es, ante fui : pro me precor or a. Időrendben hazai párhuzamunk, a bulkeszi padlótégla következik, mely egy ismeretlen szerzetes sírját jelölte: Quid me miraris qualis sunt ego talis eris melius lege pat(e)r n(oste)r. Abban különbözik a többitől, hogy itt még prózaritmust is alig fedezhetünk fel. Fogalmazása sokkal kihívóbb az eddigieknél: mit bámulsz rajtam? Hosszabb sírverset ismerünk meg Werner cikkéből,

1

5 sajnos ez is ismeretlen XII. századi sírról származik. A vers kezdete beillik gyűjteményünkbe: Qui s quis ades, qui morte cades, sta ! perlege ! plora ! Pars cineris quia sum, quod eris, pro me-precor ora. A fenti példák mind a XII. századból valók. Első látásra úgy tűnt, hogy sírversünk főleg a XII. századra keltezhető. A későbbi sírkőanyagot tanulmányozva azonban nagyszámban találtam hasonló szövegeket, amelyek rendszerint hosszabb, cifrázatos, dicsérő szövegek végén, vagy hatalmas méretű, pompás, renaissance síremlékek kis mondatszalagjain húzódtak meg. A legelső, nem sokkal későbbi emlék másik hazai sírkövünk: Csáky Ugrin 1204-ből való sírkőlapja az esztergomi Bazilika kriptájában (XVIII. t. 3). Szövegére csak annyiban szeretnénk felhívni a figyelmet, mint első versre a hosszabb epitaphiumok sorában. A halott nevét közli, majd néhány szót mond róla és csak ezután kezdi a szóban forgó, elmúlásra emlékeztető szakaszt, a kérést önmagáért: Nomine Guilelmi su(m) factus terra cin(i)s q(ue) q(u)i q(u)od es existens terra cinis q(ue) fui ergo notans q(u)id eram quid sim modo tuo q(uid) q(uod) sis et q(u)id eris releva me prece q(u)is q(u)is ades. Az összegyűjtött anyagban némi időrendi szünet után a crespini apátságban található márvány tumuluson olvashatunk hasonló sorokat. A síremlékben I. Mattheus apát nyugszik(f 1407). Felirata így hangzik:

1

6 Quis quis ades, qui morte cades, sta respice, plora, Sum quod eris modicum cineris, pro me precor ora. Utána a szokásos „hic iacet" kezdettel az elhunyt méltatása következik. A francia területtől messze eső Boszniában, Kocerinben a templomfalba építve hosszabb, ciril betűs szerb szöveg olvasható egy álló sírkövön 1

5 Werner, J., Epitaphien und Epigramme des XII. Jahrhunderts. Neues Archiv. .. 20(1894) 642.; Steinmeyer, E.

—Sievers, E., Die althochdeutschen Glossen. IV. (Berlin 1898) 422. 17. 1

6 Gallia Christiana III. 103.