Folia archeologica 14.

Dienes István: Nemzetségjegy (tamga) a békési honfoglaláskori íjcsonton

106 Dienes István kívül — főként madárábrázolások akadnak (a rakamazi

4

3 és zemplémi

4

4 korongok, a bashalom-fenyvesdombi temető csuklós karperece, a szabadbattyáni

4

5 és hajdúdorogi

4

6 csontból való botfejek, a karosi

4

7 madáralakos övveretek stb.). Ügy véljük, a fentiek alapján nem tűnhet túl merésznek, ha a békési tamga elvont rajzában szétterjesztett szárnyú teljes madártestet sejtünk. Lehetséges azonban az is, hogy két részből tevődött össze: a Csernyecovnál (40. ábra) és Ahlqvistnál

4

8 (46. ábra) közzétett anyagban is gyakran látott háromágú villás alapjegyhez, az ún. „madártalp"-mintához

4

9 csak később, személyes jeggyé válásának idején ragasztották hozzá a jobbra fordított vonással ellátott fölső toldalékjelet. Akárhogy is volt, totemisztikus volta — még ebben a formájában is — meggyőzőnek látszik. Bizonyos meggondolások alapján arra is következtethetünk, hogy kinek a családi, illetve személyi jelét róhatták rá íjunkra. Adataink szerint ugyanis a későbbi Békés megye területét megülő magyar nemzetség központja, a nemzetség fejének vára a Fehér- és Fekete-Körös összetorkolásánál feküdt,

5

0 vagyis a szabályozás előtti állapotokat tekintve a mai Békés községben. A vár környékén letelepített szegényebb köznépi családokra — így a békés-povádi temetőt benépesítő családra is — nyilvánvalóan maga a nemzetségfő és előkelő kísérete terjesztette ki hatalmát. Mivel a nemzetség feje saját katonasággal rendelkezett, valószínűleg seregében szolgálhatott a 45. sír halottja, aki csontos íjából, szokatlanul nagyméretű, súlyos, messzihordó nyilaiból ítélve kétségtelenül katonáskodó ember volt. Viszonylagos gazdagságát (1. aranyhajkarikáit) és családja előtti tekintélyét (csak a féltett, tisztelt személyek kaptak útravalóul 6 nyílcsúcsot, lócsontokat) is ennek köszönhette. A fejedelmi sereg mintájára — mint azt korábban megállapítottuk — nyilván a nemzetségfő katonái is uruk jelvényeivel vonulhattak hadba. íjukra — és a zsákmányhoz formált jog elbírálása végett magukra a nyílvesszőkre

5

1 is — a nemzetségi csapattest, vagyis a nemzetségfő személyes tamgája kerülhetett. A fegyvereknek a nemzetség védőállatát jelképező tamgákkal való jelölését szinte biztosra veszem s úgy gondolom, 4

3 Csallány D., Acta Arch. Hung. 10(1959) 285. 2. kép; 287. 3. kép; 289. 4. kép. 4

4 Budinsky—Kricka, V., Vychodoslovenská nízina v praveku. AR 13(1961) 62. 37. kép. 4

6 Fehér G., Acta Arch. Hung. 8(1958) 295. 5. kép. 4

6 Sőregi ]., DMÉ 1938. 48. 24. kép. " Fettich N., A honfoglaló magyarság fémművessége. AH 21. (Bp. 1937) CXXX. t. 33—34, CXXXIII. t. 6—7. 4

8 Ahlqvist, A., i. m. VI. t. 5. sor 4. kép (szamojéd kézjegy); VII. t. 1. sor 1. kép (hantiosztják kézjegy); IX. t. 5. sor 8. kép, 7. sor 4. kép (manysi-vogul kézjegyek, vö. 46. ábra). 4

9 Csernyecov, V. N., i. m. 10. 5

0 Karácsonyi ]., Békés vármegye története. II. (Gyula 1896) 27. 5

1 Sebestyén Gy., Rovás és rovásírás. 123. 47. ábra