Folia archeologica 13.

Szakács Margit: A Vidacs-gépgyár története

300 Szakács Margit I. Vidacs István 6 (89. ábra), Vidacs József kalocsai szabómester fia, 1802. december 19-én született Kalocsán. 7 Itt élte gyermekéveit a többgyermekes család szűkös körülményei között, majd apja Szegedre adta lakatosinasnak. A szorgalmas, tanulnivágyó ifjú — mint feljegyezték róla — rendszeresen lá­togatta az ottani iparos tanulók vasárnapi iskoláját. Tanuló éveinek letelte után Pesten dolgozott, majd külföldre vándorolt. Vándoréveinek nagyobb részét Bécsben töltötte, „ott szorgalmasan látogatta a vasárnapi iskolát, hallgatta Baumgartner A. tanár előadásait a gépészet elemeiről s ott szerzett ismereteit Bollinger gazdasági gyárában gyakorlatilag dolgozás által tökéletesítette." 8 1825-ben visszatérve hazájába, Torontál megyében, Bánátkomlós mezőváros­ban telepedett le, mint önálló lakatosmester. Hamarosan megnősült és itt szü­letett három fia is. Ügyes mesterembernek bizonyult s többoldalú tevékenysége révén rövid idő alatt jó hírnevet vívott ki magának. Lakatos mestersége folytatása mellett a vidék több községe toronyóráinak javítását is elvégezte. Fő foglalkozása azonban a gazdasági gépek, főleg ekék készítése lett. Kezdetben megbízásra csinált ekéket — utánozva a Zugmayer-féléket — a Nákó uradalom számára. Később mind több megbízást kapott a környékből. Évről évre nagyobb szám­ban készült ekéi mellett egyéb gazdasági eszközök készítéséhez is hozzákezdett. Megmutatkozott ügyessége és hozzáértése a komolyabb tudást igénylő cséplőgépek összeállításában is. Bánátkomlósi lakatosmestersége utolsó évé­ben, 1842-ben, Lovrinban (Torontál m.) egy Németországból hozatott, egy­szintű stabil cséplőtelep összeszerelésével bízták meg. Az uradalom tisztje szerint „e gépeknek felállításánál olly művészi ügyességet fejtett ki, hogy ha m. földesasszonyom Bécsből vagy Pestről hozatott volna is valamelly nagyhírű műszerészt, pontosabban és tökéletesebben az sem állíthatta volna fel olly rövid idő alatt. A cséplőgépnek olly karbanhelyheztetése, hogy rajta lehessen dolgozni, három hét alatt, a tisztítói valamivel későbben ugyanannyi idő alatt történt. Igaz, ezen idő alatt maga a mester is 5—6, többször 8-ad magával is folytonosan dolgozott. Mind a fa, mind a vasmunka az ő útmutatása szerint történt." 9 A lap közli a cséplő rajzát is, amely feltehetően Vidacstól származik. Közel két évtizedes vidéki tartózkodása során nagy gyakorlattal rendel­kező gépész lett, ugyanakkor jó ismerője a magyar mezőgazdaságban hasz­nálatos eszközöknek, amelyeknek jobbá tételét és nagybani gyártását tűzte ki élet­céljául. Bár munkaalkalom volt, a vidék mégsem biztosított számára nagyobb érvényesülési lehetőséget, ezért elhatározta a fővárosba való áttelepedését. 1842-ben költözött Pestre és a következő év februárjában kérte a gazdasági gépkészítésre szóló engedélyét. 1 0 Kis gépműhelyét az Üjvilág utcai Havas­6 Nevének pontos ortográfiáját nehéz eldönteni, mivel ő maga is használja aláírásaiban mind a Vidacs, mind a Vidats nevet. Helyesebbnek tartjuk az újabb feldolgozásokban inkább hasz­nálatos -cs végződéssel írni nevét. 7 Kalocsai plébániahivatal anyakönyve 1802. VI. k. 43. 8 Iparlap 1861. 81. Ezenkívül életrajzi adatokat közöl: Galgoc^J К., Az OMGE emlék­könyve. (Bp. 1884) 114—118.; VU 1859. 349. Vidacs Jánosra vonatkozólag: S%innyei /., Magyar írók. XIV. (Bp. 1914); Ki az a Vidats János. VU 1873. 549. 9 MG. 1842. 1656. 1 0 Főv. Levéltár, Re), a. n. 9466.

Next

/
Thumbnails
Contents