Folia archeologica 13.

Kerényi András: Viminaciumban vert antoninianusok

Viminaciumban vert antoninianusok 87 mékei. Mikor a senatus nem helyeselte a perzsákkal kötött békét, Philippus azonnal elhagyta a pénzekről a PM jelzést. Ez a jelzés tehát nagyon rövid életű volt és csak az antiochiai vereteken fordul elő. Pinknek sikerült tehát tisztáznia, hogy Gordianus Pius és Philippus pater idejében Viminaciumban birodalmi pénzverés nem volt. Mattingly

1

8 azt fejtegeti, hogy ma általánosan elfogadott nézet, mely szerint a mediolanumi verdét Gallienus nyitotta meg 258—60 között. A lugdunumi verde, amelyet 256-ban nyitottak a viminaciumi helyett, 258-ban Postumus kezére jutott és a császári verdék az Alpok mögé, Milánóba menekültek. Mattingly nem osztja ezt a véleményt és kimutatja, hogy a mediolanumi verde már Traianus Decius óta 250—51-től kezdve működik és szerinte Traianus Deciustól Valerianusig mindazok, amiket Laffranchi viminaciumiaknak mond, ebben a milánói verdében készültek. Alföldi András

1

9 véleménye alapján — bár Mattingly korrigálta az eddigi tévedéseket —, ha még egyszer megvizsgáljuk Decius antoninianusainak szóban forgó csoportját, kiderül, hogy csupa Róma-városi típusról van szó. Sem Viminaciumban, sem Mediolanumban nem készültek tehát, hanem Róma verdéjének termékei. Szerinte ugyanez a helyzet a Trebonianus Gallus és Volusianus viminaciuminak tartott vereteivel kapcsolatban is. Biztos viminaciumi vereteket ő csak Valerianustól kezdve tételez fel Pacatianus veretein kívül. Legújabban R. Göbl

2

0 Valerianus—Gallienus vereteinek osztályozásánál újból azt a nézetet képviseli, hogy a Mattingly által mediolanuminak mondott veretek nagy része mégis viminaciumi. Verdénk, az elmondottak alapján, megállapíthatóan csak rövid ideig produkált birodalmi vereteket. Valerianus alatt 253-ból való Róma-városi portrétípusokkal kezd, ami azt mutatja, hogy a verde állami személyzete csak most, Valerianus—Gallienus közös uralma elején vándorolt ide a moesiai metropolisba. Ha a legkorábbi viminaciumi IMP LIC VALERIANO AVG és az IMP VALERIANVS P AVG előlapi feliratú antoninianusokat összehasonlítjuk a római verde legkorábbi portréival, meggyőződhetünk arról, hogy ezek azonos vésnöktől valók, akinek stílusa a római veretekről 253 után eltűnik. A PM TR P II COS P P Gallienus-típus, amely 254 újévre készült, ugyancsak bizonyíték amellett, hogy a két uralkodó már trónralépésük évében, 253-ban, Viminaciumba hozta Rómából azt a pénzverő munkáscsoportot, amely egészen a verde megszűnéséig itt gyártotta az állami vereteket és innen került át új állomáshelyére, Kölnbe. L. Laffranchi a mediolanumi verde keletkezésével kapcsolatban

2

1 Viminacium működését egészen 259—60-ig is kitolja és természetesen azt tartja, hogy a folytatója Mediolanum volt. Pedig Alföldi már pár évvel azelőtt leszögezte,

2

2 hogy a verde Kölnbe helyeződik át. G. Elmer

2

3 szintén Kölnbe teszi a megszűnt viminaciumi verdét. Az új kölni verde keletkezését, illetve első emisszióját 257—58-ra teszi. Ez azt jelenti, hogy a viminaciumi verde ebben az időben szűnt meg működni és ez többé-kevésbé meg is felel a 1

8 Mattingly, H., The Mint of Milan. Numismatika 2—4(1934—1936) 12—15. 1

9 Alföldi A., NK 34—35(1935—36). 65—66 2

0 Göhl, R., Der Aufbau der römischen Münzprägung in der Kaiserzeit V/1 Valerianus und Gallienus 253—260. NZ 74(1951) 8—45. 2

1 Laffranchi, L., Transactions of the International Num. Congress. (London 1938) 198 skk. 2

2 Alföldi A., NK 34—35(1935—1936) 66. 2

S Elmer, G., В J 146(1941) 8 skk.