Folia archeologica 13.

Tőrök Gyula: Rómaikori faházak nyomai Halimbán

66 'Török Gyula V. s^ámú építmény. Ez szintén kör alakú ház nyomát mutatta. Nagyobb felét kibonthattuk. Az átlag 80 cm széles alapárka 770 cm átmérőjű teret fogott közre. Déli részén világosan rajzolódott ki az alapárok 230 cm hosszú megszakadása az egykori ajtónyílás alatt. Nyugati oldalával érintkezett a VI. számú építmény alapárkával. Ennél is római kori cserepeket találtunk. (XVI. t. 12.) VI. syámú építmény. Jelentékeny részében kibonthattuk. Ez az 50—60 cm széles árok az összes között a legnagyobb teret fogta körül. Belvilágának átmérője 820 cm. Rómaikori cseréptöredékek kerültek innen is elő. (XVI. t. 10—11.) Mielőtt a párhuzamokra hívnánk fel a figyelmet, az egyetlen biztosabb kronológiai támpontot nyújtó kerámiát és a korábban Veszprémbe került vasanyagot is meg kell vizsgálnunk. Azok az értéktelen cseréptöredékek, amelyek az elpusztult építmények padlószintjéről a szőlő alá forgatással kerültek mélyebbre, továbbá az árkok alján talált maradványok önmagukban figyelemre sem lennének méltók. Az egykorú építményekkel való időbeli összefüggésük azonban mellőzhetetlenné teszi vázlatos leírásukat és néhány darab bemutatását. Az I. számú építmény területén belül találtuk a 7. számú urnafészket. Ebben agyagkorsó, tányérok és tál néhány töredéke volt. Csak annyit árulnak el ezek az égetéses sírból való darabok, hogy valószínűleg a II. századból származhatnak. B. Bónis Éva szerint „ennek a temetőnek a halottjait külön égetőhelyen égették el (ustrina)".

7 Az 1—10. sz. égetéses sírok földbekerülésének a kora főleg az 1, 4. és 10. sz. sírok jól datálható anyaga alapján „Hadrianus uralkodása és a markomann háborúk közötti évtizedekre határozható meg".

8 Az égetéses temetkezés anyaga a MNM-Történeti Múzeum római gyűjteményében van.

9 A II. sz építmény forgatott földjéből az alábbiak kerültek elő: Vörösbarna felületű, szürke törésű edény két töredéke. Vas szög és egy vastárgy akasztófüles töredéke. (XVI. t. 1—2.) — Terra sigillata mázas vörös edény töredéke, amelynek díszítését platánlevél és levélszárak képezik. (XVI. t. 3.) Az építmény keleti alapárkából kerültek elő: vastagfalú nagyobb agyagedény több összeillő töredéke, amely szemcsés anyagú, csillámos, sötétszürke felületű és barna törésfelületű. (XVI. t. 4.) Az előzőhöz hasonló anyagú és színű, de árkolt felületű tál peremtöredéke. (XVI. t. 5.) A III. sz. építmény forgatott földjéből származik egy nagyobb korsó sárgásbarna fül része és egy zárt vaskarika. (Az utóbbi átmérője 4,2 cm. XVI. t. 7.) — Ugyanitt az alapfal árkokból egy csillámos anyagú feketés tál széles, vízszintes peremtöredéke került elő. (XVI. t. 6.) Egy jól iszapolt agyagú szürke tál befelé ívelő peremtöredéke festés nyomokkal és még három jelentéktelenebb töredék. Pontosabb datálásra nem alkalmasak. 7 B. Bonis É., i. m. „Faszénmaradványok és égett csontmaradványok" c. fejezetében. 8 Uo. 1. a cikk utolsó bekezdését. 9 Ltsz. 55.18.1-38.