Folia archeologica 13.
Szakács Margit: A Vidacs-gépgyár története
304 Szakács Margit Mezőgazdaságunk tőkés fejlődésének útja a Lenin által „porosz típusú"nak nevezett úton haladt. Az élen a polgáriasodó, a kizsákmányolás hűbéri módszereitől annak tőkés módszereire áttérő földesúri nagygazdaságok álltak. A jellemzővé vált porosz utas fejlődés keretei között csak elvétve találkozunk az „amerikai típusú" tőkés fejlődés jelenségeivel, néhány nagyobb alföldi mezővárosnál, mint Kecskemét, Nagykőrös és más népesebb helységeknél, amelyeknek lakossága már 1848 előtt megváltotta magát a feudális terhektől. Ezeken a helyeken a paraszti birtok túlsúlya következtében a paraszti kisgazdaságok álltak az élen és foglaltak el uralkodó helyzetet. Az általános, az alapvető típus azonban a porosz út volt. A földesúri nagygazdaságokban indult meg tehát először a régi feudális gazdálkodási módról az új termelési rendszerre való áttérés. „De ez az áttérés egy merőben más rendszerre természetesen nem mehetett végbe egyik napról a másikra, mégpedig két különböző oknál fogva nem" — írja Lenin, a mezőgazdaság porosz utas fejlődésének elemzése során a jobbágyreform utáni oroszországi helyzetre vonatkozólag. „Először is még nem voltak meg a kapitalista termeléshez szükséges feltételek. Szükség volt egy olyan osztályra, amely hozzászokott a bérmunkához ; szükség volt arra, hogy a paraszti mezőgazdasági felszerelést földesúri felszereléssel helyettesítsék, hogy a földművelést úgy szervezzék meg, mint bármely más piacra termelő vállalatot, szakítva az urasági módszerekkel. Mindezek a módszerek csak lassacskán alakulhattak ki,... A második ok,... az volt, hogy a gazdaság régi robotrendszere csak megingott, de nem szűnt meg véglegesen." 2 2 További akadályként emeli ki, hogy „a parasztgazdaságnak még nem sikerült teljesen különválnia a földesurak gazdaságától, minthogy az utóbbiak kezén maradtak a paraszti földek igen jelentékeny részei" pl. erdők, legelők, rétek és ezek nélkül a parasztoknak lehetetlen volt önálló gazdálkodást folytatni s ily módon a földesuraknak lehetőségük nyílt ledolgozás formájában fenntartani a gazdálkodás régi rendszerét. Lenin végül megállapítja, hogy „a gazdálkodás egyetlen lehetséges rendszere egy átmeneti rendszer volt,. . . amely egyesíti magában mind a robotrendszernek, mind a kapitalista rendszernek vonásait". Bár a magyarországi jobbágyfelszabadítás időben és módjában is eltért az oroszországitól, de a mezőgazdaság további tőkés fejlődése szempontjából alapjában hasonló vonásokkal találkozunk. Ezért Lenin elvi megállapításai alkalmazhatók a magyar mezőgazdaság helyzetének vizsgálatakor a tőkés termelésre való áttérés időszakában. Az új termelési rendszer feltételei nálunk is lassan alakultak ki. Az abszolutizmus korának mezőgazdaságát olyan átmeneti gazdasági rendszer jellemezte, amely magában foglalta mind a robotrendszer maradványait, mind a fejlődő tőkés termelési viszonyok elemeit, de túlsúlyban még a ledolgozás rendszere volt. Ennek következtében fennállt a feudális munkamódszerek továbbélésének lehetősége és a gazdasági módszerek elmaradottsága. Az átmeneti rendszer hozzávetőlegesen a 60-as évek második feléig tartott. Ezen idő alatt indult meg a mezőgazdasági gépek nagyobbmérvű használata, és terjedésük a mezőgazdasági gép- és eszközgyártás fellendülését eredményezte. A gépek általánossá válásáról természetesen szó sincs ebben a perióг г Lenin, V. I., Művei III. (Bp. 1956) 187—188.
