Folia archeologica 13.

V. Ember Mária: Az egri Rozália-kápolna cipői

AZ EGRI ROZÁLIA-KÁPOLNA CIPŐI Évszázadok folyamán a magyarság nem szakadt el az európai műveltségtől és annak fejlődésével lépést tartott. A nyugati műveltség meghonosításában külföldi kapcsolataik révén az ország főurai jártak elöl. A műveltségnek sajátosan magyar jellegűvé formálását azonban a köznemességnek és polgárságnak köszönhetjük. Része volt ebben az iparosságnak is. Annak a kisiparosságnak, amelyik felülemelkedve a külföldi minták másolásán, széles látókörű műveltségének segítségével hazai gyökerekből táplálkozó művészetét adta hozzá. Míg az irodalomban és a művészetben majdnem kizárólag nyugati hatások érvényesültek, az ipar — főleg a ruházati iparágak terén — inkább keleti befolyás alá került. A másfél évszázados török hódoltság a magyar iparra, különösen a ruházkodásra erősen rányomta bélyegét. Természetes következménye volt ez annak, hogy textil- és ezzel bőrbehozatalunk túlnyomórészt török kereskedők kezében volt. Ezzel a kereskedelmi kapcsolattal együtt járt a formák átvétele is. A XVIII. században főuraink, levetve hagyományos magyar viseletüket, a nyugat-diktálta divat szerint öltözködtek. Városainkban a polgárság őrizte meg leginkább az előző század hagyományait, annak ellenére, hogy ennek a polgárságnak egy része német származású volt. A viselet egyik jellemző darabja a cipő. A divat változásainak éppen úgy alá van vetve, mint a ruha, bár a földig érő ruhák divatja idején a női cipő szerepe alárendeltnek látszik. Szinte évről évre követhetjük a ruhák divatjának változásával együtt a cipőkét is. A XVIII. sz. utolsó két évtizede különösképpen mozgalmas képet mutat nemcsak politikai változásokban, hanem a viselet hirtelen változásaiban is. A ruhadivattal hűségesen lépést tartó cipődivat is tükrözi a két évtized mozgalmasságát. A magyar városok sajátos típusát képviseli a XVIII. század végén Eger. Fejlett igényű polgári társadalommal, virágzó kisiparral és gazdagodó, a polgárosodás útján haladó parasztsággal. Kulturális igényeikkel együtt járt, hogy asszonyaik, leányaik a legújabb nyugati divat szerint öltözködtek. Igényességüket jellemzi, hogy még a hosszú szoknyával majdnem teljesen eltakart cipőjüket is finom anyagból, az utolsó divat szerint készíttették. A férfiak azonban hűségesek maradva a zsinóros magyar ruhához, megtartották az előző évszázad keleti jellegű cipőformáját. Csak a papok viselték a nyugati — francia — divat szerint készült csatos cipőt. E 20 év lábbeli-viseletének története és változásai híven tükröződnek az egri Rókus temetőben levő Rozália-kápolna kriptájának 1952 tavaszán feltárt anyagában.

1 1 A temető és kápolna történetének ismertetését, valamint a kripta feltárása körülményeinek leírását 1. V. Ember Af., FA 9(1957) 219.