Folia archeologica 13.
Dévényiné Kelemen Mária: Magyar süvegre való medály
244 Dévényiné Kelemen Mária kettényílik és kacskaringósan, spirálisan tekeredő ágaikat a mellettük levő foglalatok alsó széléhez, illetve a medály aljának palmetta-szerű levéldíszéhez forrasztották. Ezek a pántok egyrészt díszítő elemként szerepelnek, másrészt a foglalatok közötti kapcsolatot erősítik. A medály aljának levéldíszéhez bronz függesztő karikát forrasztottak, amelyről az egykori csüngő hiányzik. A medály aranyozott hátlapja poncolt alapon lapos reliefben trébelt és cizellált nagy leveles virágos és kacsos lombozatokkal ékített. A hátsó oldalon jól szembeötlenek a medály hiányosságai és az utólagos átalakítások. Az egykorú felerősítésre szolgáló részek már mind letörtek és hiányoznak. Azok egykori helyére mindössze három forrasztási nyomból következtethetünk. A két legfelső foglalaton egy-egy mélyedést találunk, amelyekbe valamiféle — ma már szintén hiányzó — kapcsolótag illeszkedhetett, így darabunk felső része is csonka. Ügy látszik, a letörött és elkallódott részek hiányát akarták pótolni ezzel az utólagos átalakítással. A medály felső szintjéhez ugyanis két huzalcsonkkal ezüstlemezből hajlított, kissé kúposodó idomú tolltokot erősítettek. A tolltok felső széle peremes, oldalát sűrű vonalkázott alapon vésett leveles inda díszíti. A tolltok készítője feltehetően a medály díszítését akarta utánozni, de ez elég gyengén sikerült. A tolltok felerősítése pedig olyan gyatrán történt, hogy teljesen lerontja a medály hátlapjának művészi hatását s így azonnal elárulja az idegen kéz beavatkozását. Ugyanezt mondhatjuk a csüngő tartására szolgáló bronz fülecskéről is, amelynek felforrasztása még később történhetett. Amint már említettük, e tárgyak származásáról semmit sem tudunk. Segítségünkre lehetnek-e a meghatározó munkában az ötvösművekbe foglalt kövek? A szakértők véleménye szerint nem valódi türkizek. Első pillantásra látszik azonban az is, hogy nem is valamiféle egységes hamisítványok. A kövek anyagát és pontos összetételét csak vegyelemzéssel lehetne hitelt érdemlő módon meghatározni. A kövek anyaga azonban olyan heterogén, hogy e művelet elvégzéséhez minden egyes követ ki kellene foglalatából emelni. Ezért pontos meghatározásuktól el kellett tekintenünk. Kémiai analízis hiányában annyit lehet igazolhatóan állítani, hogy a kövek egy része a korabeli kerámiához hasonló anyagú mázas cserép, másik része valamiféle paszta. Ez utóbbiak közül néhány darab kréta és más ásványi anyagokkal erősen szennyezett türkiz is lehet, amelyek a szennyezés alatt már nem tekinthetők többé féldrágaköveknek. A kövek nagyobb részének felirata megfejthetetlen. A medály háromszög alakú, nagy türkiz színű lapjának felső csücskében talán „Allah" neve van bevésve. 2 1 Egyes vésések pedig írást utánzó dekorációk csupán. Ezek a vegyes, anyagukat tekintve értéktelen kövek foglalatai azonban igen aprólékos gonddal megmunkált, anyagukban is értékes ötvösmunkák. Ez a tény nem teszi valószínűvé, hogy tárgyainkat Bécsben, vagy más külföldi városban Török- vagy Magyarország piacaira szánt export árunak tekintsük, amire a kor kereskedelméből olyan sok példát ismerünk. A gyakorlott szemű ötvösnek feltétlenül tudnia kellett, hogy a felhasznált kövek nem valódiak. Ezekhez tehát ilyen munkás, sok időt igénybe vevő foglalatot ön2 1 Fehér Géza szíves szóbeli közlése.
