Folia archeologica 13.
Kalmár János: A magyar huszár-tárcsapajzs
202 Kalmár János lődik. Széles keretében hullámosan futó leveles indadísz ékeskedik, barnavörös alapon, szürkén festve. A tárcsa közepére fehér alapon három haránt futó piros sáv van festve. A tartó heveder szegecsfejei nagyméretűek. 1 1 Herberstein művében a császáriak és velencések közötti ütközetről rajzos ábrázolást nyújt a magyar huszárokról. Ez a metszet az 1514. évi magyar huszárt mutatja be, hü képet adva akkori fegyverzetükről. A huszárcsoport a gyalogos hadrend oldalán halad, az oldalvédet képezi. A háttérben két felderítő huszár nyargal. Ez is azt igazolja, hogy a hadsereg oldalait a gyorsan mozgó magyar könnyű lovasság, a huszárság biztosítja. Az említett csapatból hat huszár van ábrázolva. Elöl lovagol két kopjás, mögöttük valószínűleg két tiszt, kezükben csákánnyal, majd a kis csoportot ismét két kopjás huszár zárja be. Ez esetben minket nem annyira a huszárok fegyverzete, mint inkább a tárcsájuk érdekel. Az első két kopjás huszár egyikének balján fehér sasszárnyas, a másikának harántsávos tárcsát látunk. A két tiszt közül az egyiknél függőleges osztású, harántsávos, a másiknál fekete sasszárnyas tárcsát figyelhetünk meg. A hátsó két huszárt eltakarja ugyan a gyalogság lándzsa-erdeje, de azon keresztül is átviláglik a harántsávozott huszártárcsa. A kopjarúd számára szolgáló kivágás már nem látható. 1 2 (61. ábra 1.) A kép hű ábrázolást nyújt a XVI. század eleji huszártárcsák díszítéséről. Ez annál érdekesebb számunkra, mivel a tárgyi emlékeken ezeket a díszítéseket nyomon követhetjük. A huszártárcsa fejlődésének következő állomásánál a XVI. sz. tízes éveire a kopjarúd kivágása tehát elmarad, a jobb felső csúcs mindinkább felfelé tör. A tárcsa-testen bizonyos elszélesedést figyelhetünk meg. A felfelé való nyúlás a bal váll- és a fej, az elszélesedés pedig a mellrész fokozott védelmét igyekszik szolgálni. Vizsgáljuk meg az emlékanyagnak ebből a korból származó példányait, hogy azokon is megállapíthassuk a törvényszerűségeket, ill. a fejlődés állapotát. A XVI. század elejére kialakult huszártárcsák csoportjához kapcsolódik a győri vár felszereléséből származó két példány. Vörös alapon leveles indás rózsákkal és virágokkal festett díszítésüek. A kopjarúd-kivágás elmarad. Jobb felső csúcsuk még csak mérsékelten emelkedik felfelé. Szélességük azonban jelentékeny méretben növekszik. A tartó heveder szegecsfejei félgömb alakúak, tetejükön kis kiugró gombbal. Magasságuk 880, ill. 870 mm, szélességük 620, ill. 590 mm. Koruk a XVI. század első tizedére tehető. (XXXIV. t. 2.) A XVI. század első tizedeire helyezhető korban a nagyszebeni múzeum huszártárcsája. Ennél is elmarad a kopjarúd-kivágás, jobb felső csúcsa erőteljesebb íveléssel szökik felfelé. Felülete bőrrel bevont, majd gipsz alapozásra vörösre festve, közepén aranyozott szárnyú sárkány alakja díszlik. Kerületén lombozatos díszítés fut körül. A felugró jobboldali csúcsa alatt két vasgyűrű a tollbokréta befogadására szolgál. A tartó hevedert megerősítő szegecsfejek nagyméretű félgömb alakúak, 1 1 Pichler, F., Das Landeszeughaus in Graz. (Leipzig 1880) XX. t.; Vö. Szendrei J., i. m. 204. 1 2 Moscovia der Hauptstadt in Reissen, durch Herrn Sig. Freyherrn zu Herberstein. .. zusammengetragen. (Wien 1557) Orsz. Széchényi Könyvtár, Apponyi gyűjt.
