Folia archeologica 13.
Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XV. században
172 Temesváry Ferenc A háromszög idomú lakatok első példányai — a hossznégyszög alakú lakatokhoz hasonlóan — teljesen sima borítékkal készültek. A lakatok külső felületén tehát sem merevítőbordát, sem kulcsházat nem találunk. A XV. század folyamán, általában pénzmellékletekkel hitelesíthetően, különösen a század végén jelennek meg a merevítőbordás kulcsházas lakatok. Bár a változás idejét ma még pontosan megállapítani nem tudjuk, feltételezzük, hogy ez az átalakulás a XlV. század második felében mehetett végbe. Feltevésünk igazolására fontos lenne Szabó Kálmánnak aranyegyházi és ágasegyházi ásatási terepén a hitelesítő ásatásokat megkezdeni. A hossznégyszög alakú lakatokkal ellentétben a háromszög alakú lakatokon a kulcsház nem aszimmetrikusan jelentkezik, hanem a lakat középpontjában, gyakran kihangsúlyozottan egy merevítőbordán kap helyet. Ezért e lakatok korát meghatározni nem könnyű feladat. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a merevítőbordák alkalmazása sem kizárólagos, világossá válik a szerkezeti rendszet tanulmányozásának fontossága. A háromszög idomú lakatokat ugyanúgy, mint az egyéb iparcikkeket, több minőségben készítették. Egy későbbi XVII. századi árszabályzat is különbséget tesz „Eöreg három szögű nagy lakat" — amelyet hetven pénzen adnak és az „alávaló" háromszögletű lakatok között, amelyeket viszont már 6—8 pénzen, azaz dénáron meg lehetett vásárolni. 3 6 Mindebből egyenesen következik, hogy az elkészített termék minőségének vizsgálatán keresztül csak nagyon kétes értékű eredményekre juthatunk egy-egy lakatoscéh fejlettségére vonatkozóan. A XV. századi emlékek ásatása során felszínre került lakatosipari remekek között találkozunk már nagyméretű C-rugós láda-, asztalzárakkal is. Ezek hossznégyszögű, kissé kinyíló zár fenéklemezre épültek. A kulcslyuk körül V-alakban hajlított kulcsvezetővel szereltek, „amely igen ügyesen a kulcslyuk felé vezeti a sötétben keresgélő kezet". 3 7 E szerkezeti rendszerek vizsgálata mutatja, hogy a XIV. századi primitív zárak továbbfejlesztésével állunk szemben. Hogy megállapításunk mennyire igaz, mutatja a Magyar Nemzeti múzeum vályúládájának zárszerkezete is. 3 8 Mindkét szerkezetnél a zár főtengelyével megegyezően két kar húzódik végig. Ezek a karok a zavartalan reteszelést biztosítják. A két reteszelő kar között mozgó tengelyre szegecselve találjuk a reteszelmozdító kart. A kulcs taraja nyitáskor ennek feszül neki, s azt viszonylag csekély nyomásra elmozdítja. Amíg a XIV. században a reteszelő karokat e karokkal párhuzamosan futó lemezrendszer rugóztatta, addig a rugózást a XV. században nagyméretű C-alakban meghajtott rugók bitosítják. Ennek működése a Magyar Nemzeti Múzeum leltárkönyvébe 1912/35-2 szám alatt bejegyzett zárszerkezeten nagyon jól megfigyelhető. (57. ábra) A XV—XVI. századi zárszerkezetek nagyon szép példányát szemlélhetjük a bártfai könyvszekrényen is, amely azonban felépítését illetően inkább a XVI. századhoz kapcsolódik, s ezért mechanizmusára nem térünk ki. (XXVIII. t.) A XV. századi zármechanizmusokra vonatkozó ismeret ein let jelentős mértékben növeli a Hunyadi Mátyás uralkodása alatt (1458—1490) készített nagyméretű lakatunk. Mivel e lakatosipari termékkel már 1958-ban részletesen 8 6 Nagy 1., MTT 18(1871) 229. 3 7 Bárány L, i. m. 2. 3 8 Temesváry F., FA 12(1960) 208.
