Folia archeologica 13.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XV. században

Kulcstipusok és z^

r-mechanizmusok fejlődése 153 mutat.

5 Ez a példány azonban a fül alatt közvetlenül nagyon szép balluszter taghoz hasonló megmunkálást kapott. (47. ábra 4.) A taraj, a fül és a részek kidolgozása egyaránt gondos kivitelezésű. E korból egyetlen darabunk van, amelynek küllői ónnal forrasztottak. Azonban a megmunkálási felületek szerint lehet, hogy az új tulajdonos maga forrasztotta bele jóval később, a feltalálás idején. A XV. század első felében a küllők száma már növekszik. Hat, ritkábban nyolc küllő segítségével történik a cikkekre osztás. Ide tartozónak vehetjük az alsógödi kulcsokat is.

6 Korong alakú lapos füle nyolc küllővel nyolc mezőre osztott. Tetején kisméretű kulcstartó fülecs helyezkedik el. Négyszögletes szárfelsője három gyűrűvel ellátott. 33 mm magas taraja igen fejletten híjazott. Hosszúsága eléri a 127 mm-t. A XV. században a művészetek terén a környezet hű visszaadására törekedtek. Ábrázolásaik mutatják, hogy a rácsozott típus igen gyakori a XV. században, azonban nem kizárólagos. A szorítógyűrűknek érzékeltetését csaknem minden egyes példányon megtaláljuk. A gyűrűs kulcsoknak egyik nagyon szép formáját festette meg Mikó János

7 üvegfestményeinek egyikén. (46. ábra) Bár e forma, mint ezt fentebb kifejtettük, már a XIV. században is megvan, azonban a háromgyűrűs szaka a fül alatt már a XV. századi készítést kétségtelenné teszi. Nagyon sok nyugati hatást mutat a kulcs lemezes taraja és fejlett geometrikus híjazása. A kor fejlett ipari technikáját igazolják a lőcsei és késmárki keresztelő 6 Ltsz. 1940/27. Magyar Nemzeti Múzeum. 6 Ltsz. 1931/29. Magyar Nemzeti Múzeum. ' Működési területe Bécsújhely (1451—1473). Több üvegfestménye és három táblaképe maradt fenn. Vö. Böheim, V., Magyar Műkincsek 2(1898) 4. 46. ábra