Folia archeologica 13.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XV. században

KULCSTÍPUSOK ÉS ZÁR-MECHANIZMUSOK FEJLŐDÉSE A XV. SZÁZADBAN Mielőtt a Magyar Nemzeti Múzeum-Történeti Múzeum lakatosipari gyűjteményének XV. századi anyagát vizsgálat alá vennénk, utalnunk kell arra, hogy a Folia Archaeologica XII. kötetében e témát a „Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XII—XV. századig" című dolgozatunkban már érintettük. Ezt annál is inkább szükségesnek látjuk hangsúlyozni, mivel számos olyan kérdést, amely dolgozatunk megértéséhez szükséges, már ott fejtegettünk. Azonban ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a XV. századi lakatosipari gyűjteményt vizsgálva figyelmünket elsősorban olyan kérdésekre összpontosítjuk, amelyek fontosságát a vasművességgel foglalkozók elismerték, de a kellő szakmai felkészültség hiányában egyszerűen megmaradtak a kérdés felvetésénél.

1 A XV. századi lakatosipari anyag azt mutatja, hogy a gótika uralkodó mivolta ellenére — a régi formák előnyben részesítése mellett —, új irányzat lép fel, amely egyre nagyobb feladatokat ró az iparűzők társadalma elé. Hogy a lakatosmesterek mennyire tudtak az új követelményeknek megfelelni, pontosan még nem látjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy Nyugaton az átmenet egyszerűbb volt, hiszen az ipar fejlettsége lényegesen magasabb fokon állott. Sajnos, Magyarországon, a fejlődésnek ezzel a fokával nem számolhatunk, s ami ténylegesen volt, annak a bizonyítása is csak korlátozott mértékben lehetséges a tudományos kutatás mai állása szerint. így tehát e kutatási területen fellépő aránytalanságokat csak csökkenteni tudjuk, de néhány éves kutatómunka nyomán többre nem is nagyon törekedhetünk. Meg kell azonban állapítanunk, hogy az elmúlt tizenöt év alatt végzett falu- és várásatások tették csak lehetővé, hogy a munkát — ha korlátozott mértékben is — megkezdjük. Ugyanis Méri István, Bálint Alajos, Éri István ásatásai igen gazdag lakatosipari anyagot eredményeztek.

2 Az alföldi magyar falu és a fejlettebb Dunántúl termékeinek összehasonlítása — néhány hitelesítő ásatás megtörténte után — érdekes képet fog számunkra nyújtani. A Magyar Nemzeti Múzeum lakatosipari gyűjteményének talán a legszebb részét a XV. századi példányok képezik. Ezeknek vizsgálata és fejlődési sorrendbe való állítása lényegesen könnyebb feladatnak mutatkozik, elsősorban a hiteles kormeghatározó rétegből felszínre került régészeti anyag segítségével. E korra is jellemzőnek tartjuk a kulcsleletek döntő fölényét a zárszerkezetek 1 „A vasművesség technikai részével nem való itt foglalkoznunk, annak ellenére, hogy a technika megértése a művészi átélésnek az alapja: minden művészi formát jobban tudunk értékelni akkor, amikor tisztában vagyunk az anyagban rejlő technikai lehetőségekkel és módjaival." Bárányné Oberschall M., Vasművesség. (Bp. 1932) 1. 2 Megjegyezzük, hogy Méri Istvánnak az Arch. Ért. 79(1952) 49—67., továbbá Arch. Ért. 81(1954) 138—154. megjelent közleménye elsősorban a XVI—XVII. századra nyújt jó anyagot.