Folia archeologica 13.

G. Sándor Mária: Adatok a középkori csontgomb- és gyöngykészltéshez

ADATOK A KÖZÉPKORI CSONTGOMB- ÉS GYÖNGYKÉSZ ITÉSHEZ A középkori várak ásatása alkalmával már régebben is kerültek elő átlyuggatott csontlemezek. Ezekből múzeumaink csak igen kevés darabot őriznek. Rendeltetésüket nem ismerték és ezért mint érdektelent, a megőrzésre nem mindig tartották érdemesnek. Effajta leletanyagot a budai vár

1 nagyarányú feltárása során gyűjtöttek össze hiánytalanul és a lelőkörülményeket is pontosan megfigyelték. E megfigyelések, valamint a tárgyak rendeltetésének és korának meghatározása következtében nyílik lehetőség arra, hogy az anyag feldolgozását megkísérelhessük. Feldolgozásunk alapjául a budai anyagot választjuk, mert mennyiségileg is a legnagyobb. A tárgyalandó csontlapok jellege azonos, a különbség csupán egy részük vastagságában és az egyes lyukak átmérőjének méreteiben van. Az egyes csontlemezeket tüzetesebben megvizsgálva kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a kör alakú lyukak a lemezből kivágott kis korongok készítése kapcsán keletkeztek. Ez egyben megadja rendeltetésüket is; tulajdonképpen nem készítmények, hanem hulladékok. (XXV. t. 4—7.) A lyukak belső falán jól megfigyelhetők a korong kivágása során keletkező körbefutó körök. A nagy számú lemez között több olyan darabot találunk, melyekről a szerszámnyomokon a megmunkálás egyes folyamatait leolvashatjuk. Természetesen csak e nyomok alapján a korongok középkori készítésmódja teljes mértékben nem rekonstruálható. Ahhoz, hogy a készítés minden mozzanatát és magukat a szerszámokat, valamint azok használatát is rekonstruálni tudjuk, az újabbkori és néprajzi párhuzamokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. A középkoriakhoz hasonló, de a XVIII. századból származó csontlapokat találunk a Tabánban.

2 E leletegyüttesből származó csontokon az egyes munkafolyamatoknak minden mozzanata nyomon követhető volt. Ennek az anyagnak a feldolgozása a középkori darabok készítésmódjának rekonstrukciójánál jelent nagy segítséget. A tárgyak mérete, valamint a kivágott korongok további megmunkálása a kor ízlésének megfelelően már más, mint a középkorban. Ezért e helyen nem kívánunk részletesen kitérni azokra a munkafolyamatokra, melyeknek hulladékai ezek a XVIII. századi csontlapok. Csak megemlítjük, hogy a lehasított csontlapokat

3 esztergába fogták és belőlük több ágú fúró segítségével peremes, többlyukas gombokat vágtak ki. 1 Ezúton mondok köszönetet dr. Gerevich László főigazgatónak, ki volt szíves a budavári palota ásatásának csontanyagát feldolgozás céljára részemre átengedni. 2 G. Sándor M., Történelmi Szemle 3(1960) 141—148. 3 Uo. 144. XV. t.