Folia archeologica 13.

Kádár Zoltán: A nagyszentmiklósi kincs triumfális képtípusainak eredetéről

126 Kádár Zoltán leg és tartalmilag egyaránt zavarosabb, már tartalmukat vesztett mitikus kompozíciókban látja az égi- és földi király ellentétét.

5

6 S bár nem vonhatjuk kétségbe az oroszlán sajátos jelentőségét a korai Árpád-kor szimbolikájában, hisz a sehol másutt meg nem jelenő csomózott farkú oroszlános timpanonok is ezt igazolják, mégis merész volna a mitikus ős alatti emberarcú, párducfoltos oroszlánban az „égbe jutott oroszlános" képmását keresnünk — mint Győrffy teszi.

5

7 Viszont a griff—dámszarvas küzdelem és a nomád totemisztikus eredetmondák kapcsolatát nem tartjuk kizártnak.

5

8 A sas és a nő mitikus párként való szereplése, úgy látszik, Keleten, Indiától az északi burját területekig,

5

9 egyaránt általános mitologéma. Végül még néhány szót szeretnénk szólni a kincs kronológiai problematikáját és a magyar honfoglaláskori kultúrához való viszonyát illetően. Világos, hogy a nagyszentmiklósi kincsen ugyanazok a triumfális képtípusok több ízben, különböző edényeken is megismétlődnek, ami a kincs tartalmi, jelentésbeli, ill. funkcionális egységét bizonyítja, de nem a stílus, vagy műhelyegységet. Mert egyes emlékek — így a 2. sz. korsó bizonyos képtípusai —, tisztán kapcsolódnak ősi mezopotámiai hagyományokhoz és világos formaadásukkal nem lehetnek későbbiek, mint a szasszanida birodalom bukása utáni évek, amikor bizonyára az iráni királyi udvar ötvösei más uralkodók, így nomád fejedelmek szolgálatába kényszerültek elszegődni. Viszont más darabok, mint a 7. sz. korsó, vagy a 21. sz. füles csésze, kevésbé világos tartalmi megfogalmazásukkal, az erősen dekoratív, szőnyegszerű stílusukkal már egy más igényű, más életformájú társadalom kultúráját tükrözik, mint a korábbi edények díszítései. Bizonyos, hogy a korábbi edények sem keletkezhettek az iráni birodalom területén. Valószínű, hogy az Irán, a Kaukázus és a Chorezm közötti vidéken készülhettek, mint újabban László kutatásai figyelembevételével,

6

0 Győrffy is feltételezi. Azonban ezek az edények annyira megőrizték a szasszanida hagyományokat, hogy semmi esetre sem lehetnek későbbiek a 700 körüli évtizedeknél.

6

1 À kincs dekoratívabb megoldású, figurális kompozíciói viszont semmiképpen sem lehetnek koraiak, sőt a Csallány által újabban publikált rakamazi mellkorongokkal való rokonságuk a honfoglaló magyarság művészeti kultúrájához kapcsolja azokat. A rakamazi mellkorongok, amelyek tipológiailag az ősi sumér triumfáló királyi sas képtípusát idézik, művészileg textilszerűen dekoratívak, vonalas megoldásukban valóban a X. század művészi kultúrájának emlékei

6

2 és szerves folytatásai a nagyszentmiklósi kincs korábbi, a 2. sz. és a későbbi, valószínűleg 900 körül készült, 7. sz. korsóján szereplő sas stílusának.

6

3 A nagyszentmiklósi kincs triumfális szimbólumai tehát évezredeket kapcsolnak össze: az ősi mezopotámiai művészettől egészen a magyar Árpád-korig terjedő keleti kultúrfejlődést hidalják át. KÁDÁR ZOLTÁN 5

8 Győrffy Gy., i. m. 604. 6

7 Uo. 605. 5

8 Uo. 600. 6

9 Zichy J., Magyar őstörténet. (Bp. 1939) 73.; Vö. Alföldi A., i. m. 6(1955) 49. 8

0 Lás

Zld Gy., FA 9(1957) 141.; Ua., Acta Arch. Hung. 8(1957) 186. 8

1 Vö. Schüller, H., i. m. 131. (szerinte a terminus ante quem non a VI. sz. vége, VII. sz. 8

2 Csallány D., Acta Arch. Hung. 10(1959) 310. 2—4. kép. Vö. 5—6. kép. 6

3 Uo. 324.