Folia archeologica 13.

Kádár Zoltán: A nagyszentmiklósi kincs triumfális képtípusainak eredetéről

124 oroszországi „kamennije babik"-hoz, vagy más türk jellegű emlékek nőalakjaihoz,

4

7 mint az iráni és indiai nőkhöz. Témájában más jellegű, de stílusbelileg és triumfális tartalmában az előbbiekkel rokon a 2. sz. korsón a vadászó mitikus király-őstől jobbra levő, medaillonba zárt kompozíció, amelynek alakjai szintén az elsőként tárgyalt jelenet felé irányuló mozgásban vannak ábrázolva: bal felé rohanó párducgriffet láthatunk itt, amint éppen ráugrik egy szintén foltos testű nőstény dámszarvasra.

4

8 A három triumfális kompozíció meglepő stiláris rokonvonásokat árul el: az emberfejű, párducfoltos oroszlán sörénye, testének pontozott foltjai egyezőek, a két jeleneten szereplő párduc farkának stilizálása azonos, továbbá igen hasonló a nőalakot felemelő, kinyújtott nyelvű sas feje, a vérben forgó szemű párduc-griff fejéhez. Annál kevésbé rokon stílusbelileg a 2. sz. korsó griff-dámszarvasünő küzdelmét ábrázoló jelenete a 21. sz. füles csészén levő azonos témájú jelenettel.

4

9 Az előbbi klasszikusan tiszta plasztikai megfogalmazásával, kitűnően áttekinthető, világos kompozíciójával szemben a másik zsúfolt, erősen stilizált, dekoratív, részleteiben felbontott, a pontozás helyett vonaldíszű — egyszóval inkább a textilművészet, mint a reliefplasztika technikáját juttatja eszünkbe, annak ellenére, hogy a középkori domborműveken is találunk hasonló felfogásban készült alakokat. Gondoljunk pl. a jurjevpolszkoji katedrális XIII. századi rohanó oroszlánjára,

5

0 amelyen a szőrzet megoldása — a technikai különbségek ellenére — lényegében teljesen azonos a nagyszentmiklósi kincs 21. sz. csészéjén szereplő stilizált ragadozóéval. Világos, hogy a nagyszentmiklósi kincs említett azonos tárgyú kompozíciói közötti különbségek nemcsak formai, stiláris, de jelentős időbeli különbségeket is tükröznek. Formailag és tartalmilag egyaránt több szempontból tér el a 2. sz. korsó eddig vizsgált képtípusától a lovas-alakos negyedik médaillon,

5

1 amelyik a mitikus vadászó ős kompozíciójával párhuzamos oldalt díszíti, bár bizonyos stiláris egyezések megállapíthatók (pl. a sörénykezelés, a ló mellső lábának megoldása, hasonlít az előző jelenetben említett szarvaséhoz).

5

2 Kétségtelen, hogy a triumfális kompozíciók tartalmi mondanivalójának annyira megfelelő ősi keleti törvény, a „legnagyobb felületek törvénye" itt is érvényesül. A nehézkes, díszesen felszerszámozott, csomózott farkú ló és a mellette vonszolt szakállas ellenség oldalnézetben jelenik meg, de a bőrcsizmás, vállain zászlós dárdát tartó, bőrpáncélos, lapos bőrsisakú lovas rövid szakállú, ferdeszemű, bajuszos, mongoloid arca és felsőteste szemben van ábrázolva, miként a mitikus jelenetnél az emberarcú vadállat feje. Figyelemre méltó és kicsit érthetetlen, 1

7 Mavrodinov, N., i. m. 99. 63, 97—99, 103. képek. 4

8 Uo. VI. t. 1

9 Uo. XXXV. t. 1. 5

0 Gál L., Magyar Művészet 6(1930) 28. lent. (Lukomski nyomán.) 6

1 Mavrodinov, N., i. m. 123. IV. t.; Vö. még ehhez: Str^ygomski, f., Altai, Iran und Völkerwanderung. (Leipzig 1917) 56.; Schüller, H., Arch. Ért. 50(1937) 119. 5.j.; Alföldi A., i. m. 5(1951) 124. 5

2 Figyelemre méltó Schüller H. megjegyzése: „Míg a többi három médaillon régebbi mintaképek nyomán készült, ezt a reliefet a nomád fejedelem számára komponálhatták, aki a darabot ajándékba kapta, vagy megrendelte. Mindenesetre az is lehetséges, hogy a perzsa művészi területen kívül, szasszanida minták után készítették s ezekhez fűztek hozzá egy új kompozíciót. Az egész darab gyakorlott és pontos kivitele azonban nem teszi valószínűvé ezt a feltevést.'" {Schüller, H., i. h.)