Folia archeologica 13.

Kádár Zoltán: A nagyszentmiklósi kincs triumfális képtípusainak eredetéről

A nagys%entmiklósi kincs triumfális képtípusainak eredetéről 119 Gilgames alakjához kapcsolódik.

9 A vizsgált kompozíció szoláris-asztrális jellege í szempontjából figyelemre méltó, hogy az achaimenida művészetben a mázas téglareliefek között olyan ábrázolással is találkozunk, amelyen a két egymás mellett álló, hátrafelé tekintő, koronás, szakállas, férfifejű, szárnyas oroszlán a szárnyas napkorong alatt látható.

1

0| Az ősi hagyományok új formát nyernek a parthus, majd a szasszanida kor művésze- tében, s a mitikus vadászat itt a fényisten, Mithra alakjához fűződik. Az iráni triumfális képtípusok hatását tükrözi az a Dura-europosi mithraeumban, talált severuskori freskó, amelyik az íjjal vadászó lovas Mithrát ábrázolja.

1

1 A mithraikus ábrázolások között a vizsgálandó képtípus tartalmi magyarázata szempontjából figyelemre méltó még a római Sta. Prisca alatt talált mithraeumból származó márvány intarzia, amelyik az istenség fejét rőtszínű, lobogó lánghajjal ábrázolja.

1

2 A nagyszentmiklósi mitikus vadász sajátos lángszerű hajviselete már a korábbi kutatóknak is feltűnt. Különösen Alföldi András foglalkozott ezzel részletesen, rámutatva a belsőázsiai hellenisztikus művészetben megjelenő analóg ábrázolásokra,

1

3 továbbá a chorezmi érmeken szereplő, meglepően hasonló fejdíszű uralkodóképmásokra.

1

4 Altheim szintén foglalkozott a chorezmi érmeken látható korona és a nagyszentmiklósi kincs 2. sz. korsóján szereplő alak fejdíszével és cáfolta Alföldinek azt a feltevését, hogy ennek a koronatípusnak előképei a I. Sähpühr érmeire vezethetők vissza. Ez a feltevés, szerinte, sem időbeli, sem formai okokból nem lehetséges.

1

5 Mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a nagyszentmiklósi kincs 2. sz. korsóján szereplő vadász koronája egy szoláris jellegű lényre utal. Az sem lehet kétséges, hogy a szóban forgó alak ábrázolása, bár szoros kapcsolatban áll az iráni ural9 A Gilgames-mitosz továbbélése Iránban: Cbristensen, A., Die Iranier Kulturgeschichte des Alten Orients. Handb. d. Altertumswiss. III. 1. (München 1933) 297. A magyar szakirodalomban a Gilgames-mitoszról legújabban: KomoróczyG., Gilgames. (Bp. 1960) 189. A nagyszentmiklósi kincs szóban forgó alakját először Alföldi András hozta kapcsolatba a Gilgames-ábrázolásokkal: Alföldi A., i. m. 5(1951) 143. 1. kép. 1

0 Contenau, G., L'Égypte et la Mésopotamie in Huyghe, R., L'art et l'homme. I. (Paris 1957) 235 .kép. 1

1 Rostovtz'ff, Ai., Das Mithraeum von Dura. RM 49 (1934) 190. XIII. t. 1

2 Vermasern, M. ]., Antiquity and Survival. 1(1955) IX. t.; Andreae, В., AA 1957. 197. 35. kép. Helios—

Mithras—

Apollo ábrázolása, vö. I. Antiochos kommagenei emlékén szereplő hasonló jellegű szinkretisztikus istenségét: Vermaseren, M. ]., Corpus inscriptionum et monumentorum religionis Mithraicae. I. (Haga 1956) 53. nr. 28. — A sugár- és napkoronás Mithrasábrázolások művészileg egyébként egészen más jellegűek, mint a 2. sz. korsó főalakjának mitikus vadásza, ezért ezekkel nem foglalkozom. 1

8 Alföldi A., CA 5(1951) 138. 1

1 Uo. 142. VII. t. 3. 1

6 Altbeim, F.—

Stiehl, R., Porphyrios. . . 50. A szasszanida koronára: Erdmann, K., Die Entwicklung der sassanidischen Krone. Ars Islamica 15—16(1949) 124. 10—17. kép.; Jänichen, H., Bildzeichen der königlichen Hoheit bei den iranischen Völkern. (Bonn 1956) 21. Vö. még egy pazyriki szőnyegen látható koronaábrázolást: The Illustrated London News. Jan. 1. 1955, 26. 3, 8. kép. Gilgames alakjához kapcsolódik.

9 A vizsgált kompozíció szoláris-asztrális jellege szempontjából figyelemre méltó, hogy az achaimenida művészetben a mázas téglareliefek között olyan ábrázolással is találkozunk, amelyen a két egymás mellett álló, hátrafelé tekintő, koronás, szakállas, férfifejű, szárnyas oroszlán a szárnyas napkorong alatt látható.

1

0 Az ősi hagyományok új formát nyernek a parthus, majd a szasszanida kor művészetében, s a mitikus vadászat itt a fényisten, Mithra alakjához fűződik. Az iráni triumfális 34. ábra