Folia archeologica 13.

Kádár Zoltán: A nagyszentmiklósi kincs triumfális képtípusainak eredetéről

A NAGYSZENTMIKLÓSI KINCS TRIUMFÁLIS KÉPTÍPUSAINAK EREDETÉRŐL A Kárpát-medence területén a népvándorláskorból előkerült legnagyobb fejedelmi lelet, a nagyszentmiklósi kincs ábrázolásainak problematikája az utóbbi évtizedben több szempontból új megvilágítást nyert. (Lásd főként Mavrodinov,

1 Alföldi,

2 Altheim

3 és Győrffy

4 tanulmányait.) Ennek ellenére az egyes ábrázolások problematikája még ma sem teljesen megoldott, sőt az újabb megfejtési kísérletek is több szempontból vita tárgyát képezhetik. Az alábbi fejtegetések főként a kincs egyik edényének, a 2. sz. korsó képtípusainak vizsgálatát nyújtják, különösképpen pedig a rajta szereplő mitikus vadász alakjához fűződnek. A 2. sz. korsón látható négy alakos kompozícióról első pillantásra megállapíthatjuk, hogy köztük formailag és tartalmilag egyaránt az a leggazdagabb, amelyen a mitikus vadász alakja jelenik meg. Mielőtt a szóban forgó kompozíció eredetét, s az egyes részletek sajátos genezisét vizsgálnánk, szükséges ennek az ábrázolásnak behatóbb elemzése. A kompozíció, amelyik a másik háromhoz hasonlóan körbefoglalt, tulajdonképpen három alakból áll: a mitikus vadász egy emberarcú oroszlán hátán ülve, hátrafelé fordulva lenyilaz egy ágaskodó párducot.

5 (33. ábra Vegyük elő;zör szemre a vadász alakját; teste sajátos csavarodásban ábrázolt, mert hátrafelé nyilazó alakról lévén szó, fejét és felsőtestét hátrafelé fordítja, viszont alsóteste ellenkező irányba van beállítva. A rövid bajuszú, mongolosan ferde vágású szemű alak fejét diadém koszorúzza, efölött és a tarkóján lángszerü fürtök láthatók, testét kockás szövésű, egybeszabott ruha fedi, lábán térdig érő csizmát hord, két kezét vállig felemelve hátrafelé nyilaz a nála jóval kisebbnek ábrázolt, párduc-szerű ragadozóra. A vadász egy sajátos keveréklényen ül, melynek emberarcú feje, nyaka és jobb szárnya szemben, bal szárnya és oroszlánszerű, de párducfoltos teste viszont oldalnézetben van ábrázolva. A sörényes lény feje ferde szemű, szakállas férfiarcot mutat, fején kis holdszerű dísszel ékes diadém, amely mellett apró fülek láthatók. A lépő mozdulatban ábrázolt lény rövid csomózott farka két ágban végződik. A különös ábrázolás tartalmi megértéséhez mindenekelőtt az egész jelenet művészi előzményeit kell megkeresnünk, szemben a korábbi kutatásokkal, 1 Mavrodinov, N., Le trésor protobulgare de Nagyszentmiklós. AH 29 (Bp. 1943) 94. 2 Alföldi A., Études sur le trésor de Nagyszentmiklós. CA 5(1951) 123.; Uo. 6(1952) 43.; Uo. 7(1953) 61. 3 Altheim, F.—

Stiehl, R., Finanzgeschichte der Spätantike. (Frankfurt a.M. 1957) 343.; Ua., Porphyrios und Empedokles. (Tübigen 1954) 50. 4 Győrffy Gy., Sz 92(1958) 595. 5 Mavrodinov, N., i. m. III. t.