Folia archeologica 13.
Barkóczi László: Adatok Brigetio későrómai történetéhez
112 L. BarkócaJ tinianus, Theodosius, Arcadius és Honorius pénzei, 2 2 amelyek a római szervezet továbbélését kell, hogy mutassák. Fent ismertetett temetőink leletanyagában ennek a továbbélésnek további bizonyítékait véljük felismerni. Ha tehát a sírokból nem is kerültek elő a legkésőbbi római érmek Brigetióban, azért szórványleletekből — amint már említettük — ismertek, így a temetők valamelyikének végig kellett húzódnia a római uralom feladása időpontjáig. A sírokba 375 után már nem teszik be az ekkor forgalomban levő „ritka" pénzeket, hanem korábbi érmeket raknak, amelyekből több állott rendelkezésre. Legalább egy korábbi érem sírbatétele a kurrens pénzek mellett, általában szokásban volt a temetkezéseknél. Az első temető Theodosius érme szerencsés lelet, mert valóban azt mutatja, hogy a Valentinianus, Valens és Gratianus érmeivel datált temető — némely esetben — tovább használatban lehetett, egészen a római uralom feladásáig. A belső pannóniai telephelyek sírjaiból, mint pl. Ságváron és Kisárpáson, szintén nem kerülrek elő a legkésőbbi római pénzek, pedig ezeken a telephelyeken sem szűrhetett meg az élet 375-ben. 2 3 Kérdés még, hogy a temetőrészek közül melyik volt a legkésőbbi. A négy temetőrész mindegyike elég késői. A sírok megépítése a második temetőrészben még nagyon jó, úgyszintén jók a harmadikban és jónak mondhatók a negyedikben is. A legelnagyoltabbak és leggyengébbek az első temetőrész sírjai, itt fordul elő a legkevesebb kősír és téglasír, illetve csak egy-egy. Ugyancsak itt találkozunk avval a szokással, hogy a halottat peremes téglákkal fedik le, a sír oldalfalai és alja azonban már nincsenek téglából. Ez a temető fekszik legközelebb a táborfalhoz, Paulovics szerint már a tábor sáncai mellett kezdődött. Ebből a temetőből kerültek elő a vascsatok, melyek egyik temetőben sincsenek meg,és itt feltűnő a fibulák teljes hiánya is. Ez a temetőrész mutat arra, hogy a hagymafejes fibulákat viselő katonaságot olyan katonai csoport váltja fel az évek folyamán, akiknek az öltözékéhez már nem tartozott hozzá ez a jellegzetes későrómai katonai felszereléshez tartozó ruhakapcsoló tű. Végül a temető legkésőbbi voltát bizonyítja a 14. sír Theodosius érme is. Ebből a temetőből előkerült, kézzel formált, rossz minőségű kerámia mutatja az elszegényedést, az igények megcsappanását, de erre utalnak a leletszegény, ill. lelet nélküli sírok is. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy az első temető volt Brigetio legkésőbbi temetője, amely az V. sz. elejéig, Brigetio feladásáig, volt használatban. Az említett temetők leletanyagában a későrómai uniformizált áruk között olyan darabokat is találunk, melyek barbár népcsoport jelenlétére utalnak. Első helyen kell szólnunk az első temető igen rossz minőségű, kézzel formált agyagedényéről, (XIX. t. 3.) ami azonban rem jellemző forma, etnikumhoz kötni nem lehet. Ugyarezen temetőben előkerült vascsatok szintén idegen, határvédelemre betelepített barbár etnikai csoporthoz tartozhattak. A regyedik temető 20. sírjából előkerült durva korongolású szürke edény szintén „barbáros" készítménynek mondható. Jellemzőbb ugyanezen temető 2 2 Alföldi A., Der Untergang der Römerherrschaft in Pannonién. I. (Berlin 1924) 42—44. A szerző itt felsorolja a legkésőbbi érmeket Brigetióból. Megemlít több II. Valentinianust, több Theodosiust, több Arcadiust, sőt Honorius éremmel is találkozunk. Megemlít még ezenkívül 2 db Iustinianus nagybronzot, melyek biztosan Brigetio vidékéről származnak. 2 3 Bíró E., i. h.; Radnóti A., MTAK II. i. h.
