Folia archeologica 12.

Németh Annamária: A topuszkói apátság pecsétjei

224 Németh Annam

dria és angyal alakja. A címer itt Anjou-liliomos, de már háromvágásos, lekerekített aljú pajzson. A felette levő angyal tömegben és kivitelben sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a XIV. századi példányokon. Már teljesen a Madonna felé fordulva térdel a figura, a címerpajzsot mintegy térdeplőként használva. A dús, függőlegesen párhuzamos ruharedők a térdek körül gazdag, vízszintes irányú, fodorszerű ráncokat vetnek és ezzel szinte összekötik az angyal vertikális vonalait a címerpajzs vízszintes síkjaival. Dús tollú, kissé kiterjesztett szárnyainak vonala megfelel a másik oldal három kis virágjának. Typariumunkon az angyal alakja — szemben az előzőkkel — éppolyan, sőt majdnem fontosabb szerepet kap, mint a Madonna. A vésnök ugyanis ügyelt arra, hogy figurái egyensúlyban legyenek. Ha Mária és az angyal felállhatna, körülbelül azonos magasságú lenne. A térdeplő angyal és a címer együttes tömege a baloldal javára billenti a kompozíció egyensúlyát. A hátteret stilizált leveles ágak borítják be, amelyeket — az előzőek szellemében — valószínűleg csupán dekoratív, nem pedig környezetet érzékeltető elemként alkalmaztak. A rendkívül plasztikus két gyöngysor közt elhelyezett körirat a XV. századi pecsétekre jellemző gótikus minusculákkal készült. A körív területén az egyes szavak helyét geometrikus pontossággal mérte ki a vésnök. Legfelül középen egy görög-kereszt adja meg a szöveg elejét és végét elválasztó pontot. Az egyes szavak közti üresen maradó felületeket pedig, a háttérhez hasonló leveles indák töltik ki. A körirat a következő: + SIGILLUM • CONVENTVS • SANCTE • MARIE • DE • TOPLICZA. A szavak közti indadísz, valamint a betűtípusok, feltűnően hasonlítanak Zsigmond, császár korában használt egyik „Hofgerichtsiegel"-jéhez.

4

6 Typariumunk művészi felfogásában méltó folytatója a XIV. századi ellenpecsétnek. A betűtípusok, a figurák vaskossága, példányunk készítési idejét a XV. század első felében határozzák meg. Azonban éppen az alakok kissé vaskos megjelenítése, a nyugati emlékekkel szemben, egy bizonyos fajta provincializmust jelent. Ennek ellenére beleillik a magyarországi Zsigmondkori gótikus művészetbe, amely már egy korai-reneszánsz felfogást, a vallásosbibliai tárgyú jeleneteknek valóságos földi alakokkal való ábrázolását képviseli. Pecsétnyomónk készítője azzal, hogy a gyermeket áthelyezi a Madonna jobb karjára, szemköz - fordítja az imádó angyallal — a két XIV. századi pecséttel ellentétben — egy olyan jelenetet, olyan cselekményt fejez ki, amelyben mindhárom figura résztvesz. A jelenet valószínűleg az újszülött Jézus első, az angyalok által történt imádását ábrázolja. Arra a kérdésre, hogy miért változtatták ennyiszer pecsétjüket a topuszkóiak, sajnos nem tudunk biztos választ adni. Talán elvesztek, vagy visszaélés gyanúja merült fel. Mindenesetre nyomós oknak kellett lennie, hiszen tudunk olyan ciszterci konventekről is, ahol a XV. század második felében keltezett oklevélen maradt ránk a stílusa alapján XIV. század eleji pecsét. Ez azt mutatja, hogy ha arra jogilag kényszerítő ok nem volt, a régi időkből reájuk származott typariumot használták. Összefoglalva az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy az 1207-ben II. András által alapított topuszkói ciszterci apátságnak eddig négy pecsétjét ismerjük. Valószínű, hogy már a XIII. században is volt pecsétje, azonban ez 4

6 Berchem, E., Siegel. (Berlin 1918) 68. 35. ábra.