Folia archeologica 12.

Biróné Sey Katalin: A szombathelyi koracsászárkori denárlelet

A szombathelyi koracsászárkori denárlelet 87 1, 2, 9, 10.) Ezeknél a hosszú használat bőven indokolja a kopottságot. Antoninus Piusnak és Marcus Aureliusnak szinte kivétel nélkül jótartású da­rabjai vannak leletünkben. (XVI. t. 4—8.) Ha megnézzük az időrendi táblázatot, azt látjuk, hogy 155-től a lelet záródásának időpontjáig, tehát 177-ig teljesen folyamatos a pénzforgalom. Pedig ekkor már a barbár törzsek nemegyszer helyi zavarokat okoznak. Ezt bizonyítja a zalahosszúfalusi lelet 1 5 és a szemelyi éremlelet. 1 6 162-től erősen mozgolódnak a quadok és markomannok, mivel a parthus hadjárat miatt elvonták a csapatokat a Duna mellől. 1 7 166-ban az Obii törzs betört a Dunántúlra. 1 8 Lehet, hogy ennek a betörésnek vagy a betörés hírének következménye a két carnuntumi éremkincs, mindkettő a 166. évben zárul. 19 167-ben újabb betörés történt. 2 0 168—176 között a császár szinte állandóan hadjáraton van. 2 1 Mivel Noricumra is nagy csapások zúdulnak, 2 2 feltehető, hogy a két provincia határterületén fekvő Szombathelyt is érik támadások 23 a hosszú háború folyamán, amit a város központjában talált, Augustustól Marcus Aureliusig terjedő éremlelet 2 4 is bizonyít. Ezek a mind komolyabbá váló za­vargások, úgy látszik, hogy egyelőre Szombathely városát közvetlenül nem érték, mert leletünk folyamatosságában ilyet nem észlelünk. Éppen leletünk bizonyítja, hogy a város Itáliával való kapcsolatait is fenn tudta tartani. Ebből a kritikus 167. évből, amikor a barbár csapatok Itáliáig lefutnak, 2 5 10 darab veret van. Leletünk utolsó darabjai (XVI. t. 6-—7.), amelyek 176—177. évvel zárják a leletet, lehetőséget nyújtanak egy probléma megfejtéséhez. 175-ben sikerült a lázongó határmenti barbárokat lecsendesíteni. Ennek egyik bizonyítéka a 175. év őszén felvett IMP VIII cím, illetve annak megjelenése a pénzek felira­tain. 2 6 A nyugalom azonban nem sokáig tart a Duna mentén, már 177-ben újra fellázadnak a barbár törzsek. 2 7 Szombathely ókori történetében ez az a kri­tikus év, amelyről a szakemberek eddig határozottan semmit sem tudtak ki­mutatni. A 177. év eseményeivel kapcsolatban Mattingly— Sydenham 2 8 azt mondják, hogy a dunai tartományokban újra feléledt az ellenségeskedés. P. v. Rohden 2 9 szerint 177-ben új háború folyik, amit a Quintillus testvérek vív­1 5 Radnóti A., i. m. 1 6 Kerényi A., NK 50-51(1951-52) 4-6. 1 7 Alföldi A., A pesti oldal új urai. A szarmata jazigok. Bp. Tört. I. (Bp. 1942) 191. 1 8 Uo. 192. 1 9 Elmer, G., Der römische Geldverkehr in Carnuntum. NZ 26(1933) 57.; Kubitschek, W., Ein Fund römischer Goldmünzen in Wien. JA 3(1909) 92b, 93a. 2 0 Alföldi A., i. m. 193. 2 1 A császár 8 évig van távol Rómától, Dio LXXI. 32. 1., ahová csak 176-ban tér vissza, bár Pannónia szomszéd barbárjaival már 175-ben békét köt, de a keleti tartományokban is zavar­gások voltak, így ott is rendet kellett teremtenie. Kohden, P., Annius. PWRE I. (Stuttgt. 1894) 2302. 2 2 Schober, A., Die Römerzeit in Österreich. (Wien 1935) 11. 2 3 Kádár Z.—Balla L., Savaria. (Bp. 1958) 22. „Savariát súlyosabb támadás valószínűleg nem érte, de bizonyos, hogy többször is veszélyben forgott. " 2 4 Arch. Ért. 16(1896) 183. „. . . 14 ezüst és 35 rézpénzre akadtak az Augustustól Marcus Aureliusig terjedő időszakból." A lelet záródásának éve a közleményből nem derül ki. 2 6 Alföldi A., i. m. 193. 2 6 RIC III. 212. 2 7 Vita Marci 27, 10. 2 8 RIC III. 209. 2 8 Kohden, P., i. m. 2303.

Next

/
Thumbnails
Contents