Folia archeologica 12.

M. Kabay Éva: A szalacskai koravaskori tumulusok anyaga a Magyar Nemzeti Múzeumban

50 Ai. Kabay Éva Az ásatás színhelyéről annyit tudunk, hogy „az ásatások közvetlenül a szalacskai major mellett húzódó halomsíros temetőben kezdődtek. A major egy kis dombháton épült, és a dombhát szélein mindenütt kisebb-nagyobb halmok húzódnak."

2

1 Mint a rajzokból kideríthető, a feltárásra került tumulusok a majortól nyugatra, egy nyugat felé néző lejtőn helyezkedtek el. I. tumulus.™ A rajzok szerint a tumulus magassága (tekintettel arra, hogy lejtőn épült) 3,80, ill. 2 m. A rajz szerinti egyik átmérője 17 m, a másik 16 m. Az ásatási napló szerint: „A tumulus földjében menetelesen ferdén felfelé, oldalán tehát elszórva hamu és égett csont. Valószínűleg a tumulus építése közben a még kisebb tumulus oldalára szórva. Alatta, de vele nagyjából párhuzamosan meneteles helyzetben egy réteg cserép, ami azonban összefüggés nélküli darabokból áll (edények széttörve és elszórva?). A cserépréteg a hamuréteg szélein kilátszik, tehát annál terjedelmesebb." A több metszetet (A'—

В, О—

С, G-—

H, D—

E) adó rajzokból kiderül még, hogy a tumulus szélein helyenként még megvolt a gerendázat bemélyítésének nyoma. A tumuluskamra vert agyagfala egynemű vörös agyagból épült. A sírkamra alaprajza majdnem szabályos négyzetalakot mutat. A sírkamrában talált leletek elhelyezéséről a következőket sikerült még kideríteni: a sírkamra egyik sarkának alján 0—45 cm magasságig hamuból, égett csontból és cserepekből álló halom volt. A hamu és csontréteg, valamint az alatta levő cserépréteg lejt. A cserepek ("tehát a második cserépréteg) egy földdel töltött gödörben legnagyobbrészt élükön állva feküdtek. A jelenség azt a látszatot kelti, mintha kis árokba dobálták volna a cserepeket. Énnek a gödörnek vagy ároknak a föidje a sírt kitöltő földnél jóval lazább volt. A két edényszint kétféle edénynek felel meg a napló szerint: l-es szint grafitozatlan bütykös, 2-es szintben grafitmázas edények. A rajzon szereplő jelzések szerint még egy fedő is volt a tumulusban: fedő a sír padlóján, belsejével felfelé. Egy darabja a sírkamra jobb elülső sarkánál került elő a padlón. Az 1951-ben történt leltározás szerint csak két vasdarab van meg az I. tumulus leletei közül. Mindkettő „szórványosan került elő a cseréprétegekből és a felső égett rétegből". 1951. 129. 1. Átégett vaskarika darabja. Átmetszete félköralakú. 1951. 129. 2. Égett, rozsdás vasdarab. II. tumulus. Magassága 2,15 m, egyik átmérője 11 m, a másik 10 m. „A sírt beásták a földbe (40 cm), majd behúzták földdel és újra égett csontokat tettek bele." A felső csontréteg 50 cm mélységben jelentkezett. A szén és csont kis árkokban feküdt, melynek mélysége 15—20 cm volt. Első jelentkezése a tumulus tetejétől számított 0,55 m-en.

2

3 2

1 Gallus S., i. m. 2

2 Égtájak az egyes tumulusok rajzain nincsenek feltüntetve. 2

3 Egy metszetrajz szerint a világos agyag altalaj 0,75, ill. 0,65 m-re van a tumulus tetejétől. Ebbe a világos agyag altalajba van a sírgödör 40 cm-re beásva. A csontváz és az urnák 0,90 m mélyen feküdtek. A rajzhoz fűzött megjegyzés szerint „alsó lábszár alsó fele. . . 55 cm mélyen ".