Folia archeologica 12.
F. Petres Éva: Székesfehérvári koravaskori kincslelet
40 F. Pe/res Éva pfatti típushoz kötik formai és díszítő elemei. 3 5 A pfatti típuson belül elkülönít egy közép-dunai csoportot, amely a forma kialakulási területe, s egy másodlagos gyártási területet Tirolban. 3 6 A Közép-Duna vidéken felsorolt pfatti formák 3 7 (pengealakításuk), jól felismerhetően közel állnak a HA korban használt matrei típusú előzményhez. 3 8 Magunk részéről felmerült annak a lehetősége, hogy a fejlődés a két típus (matrei—pfatti) esetében a Kárpát-medence területén — mint kialakulási területen — párhuzamosan történt. Azaz a szélesebb lapú régibb forma (matrei) és az ívelthegyű (pfatti) újabbnak tartott kés ezen a területen egyidejűleg alakult ki a HA periódus folyamán. A leletben levő tárgyak a használat és földbekerülés időpontjaként a BD—HA közepe időszakot jelölik terminus post quem és ante quemként. A kincslelet egyike azoknak a HA derekáig földbe került dépőtoknak, amelyeket az urnasíros népesség beáramlása elől rejtett földbe a lakosság. A legutóbbi évek kutatása alapján egyre világosabban rajzolódik ki, elsősorban a Dunántúl helyzete ebben a korban. 3 9 A Koszider-típusú leletek a késő bronzkor végén a keletről jövő nyomás hatására kerülnek földbe, amely ugyan a Tisza-vidéket érinti elsősorban, de hatása a Dunántúlra is kihat. 40 A Dunántúlon a nagynépességű vatya II-halomsíros kevert telepek élete megszűnik (Pákozd, Lovasberény, Sztálinváros-Koszider, Vál stb.), a helyén maradt, jóval kisebbszámú népesség elszórt csoportokban él (Magyaralmás, Gárdony, Koroncó, Csabrendek stb.). A továbbélő halomsíros lakosság anyagát a Dunántúlon először a magyaralmási anyag segítségével sikerült meghatározni. A leletben a késő bronzkori halomsíros műveltséghez már urnasíros jellegű vonások járulnak, anélkül hogy a váli kultúrával kapcsolata lenne. 4 1 Részletesen foglalkozott a korszak történetével Kőszegi F., aki alapvető munkájában összegyűjtötte a BD—HA eleji telepek, temetők anyagát, 4 2 ez a továbbélő halomsíros népesség jelenti az átmeneti korszak lakosságát. Bronzművességük, éppenúgy, mint fazekasságuk, a bronzkori formák megőrzése mellett már urnasíros jellegű darabokat is készít. A székesfehérvárival egykorú leletek földbekerülését ahhoz az újabb nagyméretű népmozgalomhoz kötjük, amely a HA periódus közepén éri el a Dunántúlt. Az Ausztriából, elsősorban a Duna vonalát követő urnasíros népesség beáramlása kisebb csoportokban a korszak elejétől feltételezhető, ezzel lenne magyarázható az urnasíros vonások megjelenése még a nagyobb urnasíros letelepedés előtt. Történt arra is próbálkozás, hogy a dépôt-horizonton belül korábbi kincsleleteket különítsünk el, a régibb formák többsége alap3 5 Uo. 323. — Ez a megállapítás a grünwaldival rokon Missiano, Unterhaching-i leletek késeire is vonatkozik. 3 6 Uo. 324. — A harmadik, minket most nem érintő elterjedési terület az Alsó-Odera vidék. 3 7 Uo. 37. j. 3 8 Pl. a velemi darab pengeformája. Uo. 8. kép 2. 3 9 Mozso/ics A., Acta Arch. Hung. 7(1957) 119-156. 4 0 Bóna I., i. m. 241. 4 1 F. Petres É., Acta Arch. Hung. 9(1959) 305., 314. 4 2 Kőszegi F., i. m. — Az Alföldön Szeged környékén tudjuk hozzávetőlegesen követni ezt a folyamatot. Foltiny I., A halomsíros és lausitzi kultúra nyomai Szeged környékén. RF 4. (Bp. 1957) — Ujabban Trogmayer O. tárt fel az átmeneti időszakhoz köthető halomsíros temetőt. Trogmayer O. szíves szóbeli közlése alapján.
