Folia archeologica 12.
Szakács Margit: Zarzetzky József pesti gyufagyárai
314 Szakács Margit felét kapja, halálesetnél a temetkezési költségek is e pénztárból fizettetnek." A munkásokról való ilyen gondoskodás — ma már nyilvánvaló — nem a munkásság érdekét szolgálta, hanem elsősorban a tőkését. Az egyes gyárakban, a gyárosok által felállított és kezelt pénztárak lényegében munkásjóléti címeken történő bérlevonást jelentettek. 7 2 A pénztár részben a munkásnak az üzemhez kötését célozta azáltal, hogyha elhagyta munkahelyét, befizetett pénze ott maradt, tehát elveszett számára. Mivel a pénz kezelésébe és felhasználásába a munkásságnak nem volt beleszólása, a gyáros tetszése szerint használhatta fel. Bizalom kérdése volt ez a munkásság részéről, amely a kialakuló ipari proletariátus részéről fenn is állott a munkáltatóval szemben, amíg az egyre erősödő munkásmozgalom révén rá nem ébredt annak valódi céljára. Ez a bizalom ingott meg a Zarzetzky-gyár munkásaiban is 1872 végén, közvetlen a részvénytársaság feloszlását kimondó határozat megszületése előtt, a pénztári alap kezelését illetően. Ekkor tört ki „egy kisebb fajta forradalom" a gyárban, az első összeütközés a munkások és munkáltatók között és a gyufagyáriak közül elsőnek fordultak a sztrájk eszközéhez. A „forradalom" a szombati kifizetéskor történt. Az igazgató hiába utasította vissza azt a vádat, hogy a befizetett összeget más célra fordítják, a lázongás nem szűnt meg. A munkások egy csoportja, a „merészebbek" kijelentették, hogy a munkához nem térnek vissza addig, amíg követelésüket — a munkások bevonását az alap kezelésébe — nem teljesítik. A gyárigazgató kénytelen volt a feltételt elfogadni. 7 3 A részvénytársaság felbomlásával az idősebb Zarzetzky gyufagyárosi, illetve gyufaipari tevékenysége is megszűnt, nevével ilyen kapcsolatban nem találkozunk többé. A hetvenes évek végén egy ideig kőolaj szállítással foglalkozott. A Váci úti telepen az üzemeltetés megszűnt, a Dunán érkező faanyag és egyéb szállítmányok telepéül használták. Közben kisebb építkezéseket még végeztetett ott. 1876-ban épült egy kétszobás ház és a kocsmahelyiség, amelyek az év végére készültek el. 7 4 1 880 augusztusában nyújtotta be kérelmét 12 gyufaszárító helyiség építésére, 7 5 talán azzal a gondolattal foglalkozva, hogy ismét megindítja ott a gyártást. Ez a szándéka azonban nem valósult meg. Felesége 1878-ban már nem élt, róla 1880-ban hallunk utoljára. Régi lakását elhagyva, a Vizafogón lakik ekkor. A gyufagyártást a fia folytatta tovább. Az ifjabb Zarzetzky a 3 Bárány utcai gyár bezárása után csak rövid ideig munkálkodhatott apja gyárában, mert 1867-ben pálinkaméréssel vegyes szatócsüzletet nyitott a terézvárosi Lőportorony utca 4 sz. alatt. Ezt az üzletet 1869. május elsejével beszüntette 76 és ettől kezdve ismét a gyufagyártásba kapcsolódott be, minden bizonnyal apja, illetve a Zarzetzky-féle Gyúszergyár Társulat gyárába. Nevével 1875-ben találkozunk újra a kamarai jelentésben. 7 7 Ebből tudjuk meg, hogy ifj. Zarzetzky József és társa néven a Gyár utca 29 sz. alatt volt a 7 2 Sándor V., i. m. 272. Számos példát sorol fel ennek bizonyítására. 7 3 Ellenőr. 1872. XII. 4. — Pester Lloyd Abendblatt. 1872. XII. 4. Sándor V., i. m. 276. 7 4 F. L. Tanácsi iratok. 1876. 36457. 111. 7 6 Uo. 1880. III. 33802. 7 8 Uo. 1871. III. 252. 7 7 Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1870 — 75. évi jelentése. 228
