Folia archeologica 12.

Szakács Margit: Zarzetzky József pesti gyufagyárai

302 Szakács Margit szükséges részletmunkák elvégzését is magukban foglalták.

1

2 Ezek a részletmunkák a faanyag megmunkálását jelentették: gyújtószálak, dobozok, ládák stb. készítését. A gyár átszervezése és a gazdaságosabb termelésre való áttérés nagymértékben segítette a további fejlődést. A gyártás két termelési ága — a gyújtószálak készítése és ezeknek a gyújtóanyaggal való bevonása — közül az előbbi nem minden esetben volt a gyufagyárak feladata. Későbbi leírások szerint a nagyobb gyufagyárak a hasábtól fogva dolgozták ki a szálakat, míg mások készen vették.

1

3 A faanyag üzemen belüli feldolgozása gazdaságosabb volt, de az ehhez való berendezkedés nagyobb tőkét kívánt, megfelelő területet a nyersanyag tárolásához és a feldolgozáshoz szükséges eszközöket. Ez utóbbi ugyan még kezdetleges kézieszközöket jelentett ekkor, s meglehetősen primitív gyufaszálakat is eredményezett. A hasábokra fűrészelt fenyőfából kezdetben kézi erővel faragták ki a pálcákat, később kézigyalut vettek használatba és csak a hatvanas évektől mutat nagyobb előrehaladást a gyufaipar gépesítése. Gyártmányaival kapcsolatban, e korai időszakból, pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre. Gyufagyáraink ekkor több fajta gyufát készítettek. A gyújtófajták száma új technikai eljárások bevezetésével a harmincas és negyvenes években tovább szaporodott. A jobb és veszély nélkül használható tűzszerszám létrehozására irányuló, több évtizede tartó kísérletek eredményeképpen ekkor terjedtek el a mártó- és dörzsgyufák majd a foszforos gyújtók. A mártógyufa 1805-ben tűnik fel Párizsban. Ennél a fajta gyufánál a káliumklorátnak azt a tulajdonságát használták fel, hogy kénsavval érintkezve heves gyulladást idéz elő. A gyufa fejét káliumklorát, kénvirág és likopodium arabmézga-oldatos keverékével látták el. Ez veszélyes robbanó keverék volt, dörzsölést, ütést nem bírt el, zsebben nem volt hordozható, kezelése óvatosságot és gyakorlatot igényelt. Gyújtása kénsavba mártva történt. A gyárosok tehát a gyufa mellett kis üvegekben kénsavat is árusítottak.

1

4 Az első dörzsölésre gyulladó gyufát tíz évvel később hozta forgalomba Tillmetz müncheni gyógyszerész.

1

5 Ezek úgy készültek, hogy a fapálcikákat előbb megolvasztott kénbe mártották könnyebb meggyulladás végett, azután végüket káliumklorát és kénantimonnak arabmézgával kevert pépjével vonták be, esetleg még durranóhigany hozzáadásával fokozták a gyújtás biztonságát. A megszáradt gyújtók fejét érdes üvegpapír között húzták végig és ez hozta létre — heves robbanás között — a gyulladást. Kezelése szintén elővigyázatot követelt, mert megtörténhetett, hogy a robbanás tüzes sziporkákat szórva már az ujjak között megindult. Ha pedig az erős dörzsöléstől a gyufafej levált, gyújtása eredménytelen maradt. A foszfornak 1669-ben Brand Hennig által történt felfedezése óta állandóan folytak a kísérletek annak tűzgyújtásra való felhasználása érdekében, de csak száz év múlva sikerült az olasz Peyla-nak az első, kezdetleges, bizonytalan működésű, nem is veszélytelen foszforos gyújtószerszámot készítenie. Ennek a holland Houss-Ingen által javított, „turini gyertya" néven ismert változatának 1

2 F. L. Rel. a. n. 6113. 1

3 Freeskay ]., Találmányok könyve. (Bp. 1877) 267. 1

4 Vajdafy A., i. m. 297. 1

5 Uo. — Pál A., A tűzgyújtás és a gyufa fejlődéstörténete. Magyar Technika. (1948. szeptember.)