Folia archeologica 12.

Szakács Margit: Zarzetzky József pesti gyufagyárai

ZARZETZKY JÓZSEF PESTI GYUFAGYÁRAI Valamely iparág történeti fejlődésének felvázolásához múlhatatlanul szükséges az illető iparág minél több, végső fokon valamennyi jelentősebb üzemének megismerése, történetének feldolgozása. A múlt század folyamán még kevés jelentőséggel bíró gyufaiparunk történetének vizsgálata, üzemei életének ismertetése mind ez ideig meglehetősen háttérbe szorult hazánkban. Az általános magyar ipartörténeti munkákon kívül külön stúdiumok nem foglalkoznak gyufagyáraink életével, működésével. A több mint harminc éven át fennálló és a múlt század közepén hazánk gyufaiparában jelentős szerepet játszó Zarzetzky-féle gyufagyár egyike a reformkorban alakult gyufakészítő műhelyeknek és az egyetlen, amely a szabadságharc bukása után tovább fejlődve kapitalista vállalattá növekedett s ami eléggé kivételes ebben a szakmában, tárgyi emlékeket hagyott hátra. A történetére vonatkozó eddigi ismereteink egybefoglalásával szeretnénk hozzájárulni e korbeli ipari életünk további megismeréséhez. I. A tűz előidézésére szolgáló gyújtóeszközök hosszú fejlődésük során jutottak el az ősember primitív tűzszerszámaitól a mai, általánosan használt gyufáknak a múlt század folyamán kialakult fajtájáig s a gyufaipar megszületéséig. Az ősember még a kőeszközök, majd száraz fadarabok összedörzsölése útján nyert tüzet. A régi görögök már a nap gyújtóhatását használták fel erre a célra gyújtólencsék és homorú tükrök segítségével. A rómaiak által is ismert acél, tűzkő és tapló az egész középkoron át •— szinte napjainkig fennmaradva — a legjobban bevált eszköze lett a tűzgyújtásnak. A tudományok előrehaladása a vegyészet terén a XVII. század végétől érkezett el arra a fokra, amikor a gyufa létrehozására irányuló kísérletek eredményre vezethettek s a XIX. század elején már ezek nagybani gyártása is megindulhatott. Németországgal és Ausztriával majdnem egy időben bontakozott ki hazánkban is az új iparág s nagy lemaradást e téren nem kellett behoznunk. A múlt század első fele ipartörténetünk szempontjából is a fellendülés időszaka. Az előrehaladás kifejezésre jutott új iparágak keletkezésében és fejlődésében. A kedvezőtlen viszonyok ellenére több iparág (textil, gépgyártás, hajógyártás stb.) e korszakban alakuló manufaktúrái, gyáriparunk alapjainak lerakása jelzik a kibontakozó kapitalizmus útját. Gyufaiparunk üzemi termelésre való áttérésének kezdetei is e korra nyúlnak vissza. Helyileg ez az iparág is a fővárosba, illetőleg Pestre tömörült.