Folia archeologica 12.
Cennerné Wilhelmb Gizella: XVI-XVIII. századi magyarországi parasztmozgalmak grafikus ábrázolásai
Magyarországi paraszlf'ozgalmak grafikus ábrázolásai 267 metszet 8 képet tartalmaz, elsősorban Péró portréját. Jelen esetben azonban semmilyen képmáshűségről nem beszélhetünk, mert a szerb kapitány magyar főúri viseletben, díszbuzogánnyal jelenik meg. Arcvonásai is bizonyos tipikus magyar jelleget mutatnak. Külön képkockán láthatjuk Kovács Jánost, a felkelők elfogott küldöttjét, amint az aradi várparancsnok elé kísérik. Megörökítette a német mester az örmény kereskedők megtámadását is, amivel a parasztok pénzt szereztek a sereg zsoldjára és élelmezésére. Az erdőhegyi csata ábrázolásán a Békés megyeiek menekülése látható a zárt rendben közeledő császári csapatok elől. Feltüntette a metsző Arad várának látképét is, megjegyezve, hogy a felkelők hiába támadták meg. Az igazság ezzel szemben az, hogy az erősség kézrekerítését Péró ígérte meg, a paraszt sereg nem is járt azon a környéken. További 3 kép a büntetéseket ábrázolja. A budai kivégzés jelenete mellett ott láthatjuk a sáncmunkát végző, megláncolt, kisebb szerepet vitt személyeket, valamint a felkeléshez csatlakozó református papok börtönét. (Katalógus 16. sz.) Az 1735-ös parasztlázadás most tárgyalt ábrázolása azért egyedülálló a maga nemében, mert a megtorláson kívül a mozgalom tevékenységéről is hoz képeket, amire sem előtte, sem utána nincs példa. A Péró-felkelést lezáró ítélet német nyelvű kiadásához is mellékeltek metszetet. A lap alkotója, Birhler, egyedül erről a képről ismert mester, csak a kivégzések ábrázolására szorítkozott. Egy képtérbe, még a régi középkori szokás szerint több egymás után lejátszódó jelenetet zsúfol bele. Az előtérben Péró, akit hordágyon visznek a vesztőhelyre, mert a fogság és a kínzások izgalmainak hatására szélütés érte. Jobboldalt a négy láda, melyben a vezetők felnégyelt holttestének darabjait küldik majd a felkelés központjaiba. A középtérben azok a rabok, akik kockavetéssel döntik el egymás között, hogy kit végeznek ki és ki marad életben. A legkevesebbet dobó négy résztvevőt lefejezték. (Katalógus 17. sz.) A békési parasztfelkelés utolsó ismert képes emléke nem egykorú az eseményekkel. Közel száz évvel később vetették papírra ezt a primitív, de élénk színezésű vízfestményt. A jelenetek levegős, de kissé a valóságtól elvonatkoztatott, szigorúan szimmetrikus elrendezése arra vall, hogy a dilettáns festő egykorú eredeti után dolgozott. Megerősíti feltevésünket a lap részletekbemenő, hosszú felirata is, ami biztosan metszet-ábrázolás után keletkezett. Sajnos a tinta egy évszázad alatt annyira megfakult, hogy a cím és a betűj elmagyarázat nagyrészt kivehetetlen. A lapot szignáló Frantz Klementről semmi bővebb adatunk nincsen az évszámon kívül, mely szintén a jelzésen szerepel. Életadatai mellett fontos lenne megtudni, hogy miért éppen ezt a tárgyat választotta lemásolásra? Vajon együttérzett a kivégzettek sorsával, vagy a változatos mozdulat-motívumokban kívánta magát gyakorolni? Az is lehet, hogy a XVIII. századi metszet nem szisztematikus keresés, hanem véletlen folytán került kezébe, kedve támadt azt lemásolni. Akármi is lehet a való, dilettáns művészkedése a Péró-lázadás visszhangjának újabb tanúságát őrizte meg számunkra. Az eredeti lap arra törekedett, hogy áttekinthetően és a történteknek megfelelően mutassa be a kivégzést. A helyszín rajzában tovább megy az előbb említett két metszetnél. Ezeken széles mezőséget látunk, míg a források szerint a vesztőhely a budai vár piacán volt 1 2 s rajzunkon két barokk épület kissé tor1 2 Uo. 43.
