Folia archeologica 12.
Cennerné Wilhelmb Gizella: XVI-XVIII. századi magyarországi parasztmozgalmak grafikus ábrázolásai
XVI—XVIII. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI PARASZTMOZGALMAK GRAFIKUS ÁBRÁZOLÁSAI A feudalizmus fejlődése, az ipari és mezőgazdasági termelés differenciálódása, az igények megnövekedése egyre inkább háttérbe szorítja a hűbéri nagybirtok eddigi naturális gazdálkodását. A földesurak rátérnek az árutermelés útjára, ezért sajátítják ki a faluközösségek földjét piacra dolgozó, majorsági gazdálkodásuk részére. Ezáltal mind több és több jobbágy válik zsellérré. Á hűbéri szolgáltatások egésze vagy egy része fejében viszont pénzt követelnek uraik, hiszen az akkori fényűzés kellékeit már nem lehet terményekért megszerezni. E kettős gazdasági kizsákmányolás mellett jelentkezik a jobbágy munkaerejének fokozott kizsákmányolása is a majorsági földeken végzendő több robot igénybevételével és a munkaerők állandóságát veszélyeztető szabadköltözés meggátlásával, vagy egyenes eltiltásával. A XIV. század óta sok parasztfelkelést tart számon a történelem Európa legkülönbözőbb országaiban. Ezek a felkelések kezdeti sikereik ellenére a svájci mozgalom kivételével mind vereséggel végződtek a parasztság szétszórtsága, ingadozása és a polgársággal kötött laza szövetsége miatt. Magyarország határait a XV. században érte el a parasztfelkelések hulláma a csehországi huszita harcok alakjában. A huszitizmus talaján fakadt az 1437-es erdélyi parasztfelkelés is, Budai Nagy Antal mozgalma. A Mátyás halála után nagymértékben erősödő feudális anarchia és kizsákmányolás mellett a XVI. század elején a kapuban álló török veszedelem s a pogány sereg délvidéki becsapásai is növelték a jobbágyok nyomorúságát, fokozták elkeseredését. Bakócz Tamás Rómából magával hozott, kereszteshadjárat-megbízatása a szegénység hangulata miatt két táborra osztotta az urakat. A török elleni védelmet nemtörődömséggel kezelték, de ellenezték jobbágyaik felfegyverzését is az érsekkel szemben.. A kereszteshadjáratot ennek ellenére meghirdették s a főúri ellenzék mindennemű természetbeni segítség negligálásával igyekezett lehetetlenné tenni a Pest alatt táborozó parasztok felszerelését. Bakócz Dózsa Györgyöt, egy székely vitézt nevezett ki fővezérré, aki többször kitüntette magát a török elleni harcban. A kereszteshadjárat jobbágyok körében növekvő népszerűsége reáébresztette a földesurakat, hogy birtokaik munkásainak száma éppen a nyári teendők előtt tetemesen megcsappant. Mindent megtettek ettől fogva a hadbaindulók erőszakos visszatartására. Bakócz az egyre élesedő főúri hangulat nyomására megtiltotta a további belépéseket a seregbe. A parasztság látva urai hazaáruló magatartását, együttmaradt és Dózsa vezérletével nekilátott a belső ellenség megsemmisítésének. A rosszul felszerelt paraszthad alulmaradt Zápolya katonáival szemben s a vezetőket a korabeli leírásokból ismert szörnyű módon végezték ki. Az országgyűlés a jobbágyság nyomasztó terhei mellé törvénybe iktatta a szabadköltözési jogtól való megfosztást. 17*
