Folia archeologica 12.
Kalmár János: A brigantin
234 Kalmár János Johann von Falkenstein 1365-ben készült síremlékén Arnsbergben a brigantin fedetlen, az 1380—90-ből származó arnstatti III. Günther von Schwarzburg síremlékén az egész alak brigantinba öltözött, a szegecsfejek rozettaszerűen kiképzettek. A bambergi Dóm kb. 1350-ből való két fából faragott harcos szobrán az ovális mellvasú sodrony alatt brigantin látható. Conrad von Seisheim-et ábrázoló képen Schweinfurtban 1360—70-ből, brigantin-szerű ágyékkötény szerepel, Biringer von Berlichinger képén a schönthali kolostorban (1377) a mellen ugyanúgy brigantin-szerű ágyékkötényt látunk. Sodronying fölé öltött brigantint találunk páncéringgel letakarva: Sir John de Creke Westley Waterless, Cambridgeshirei kb. 1325. évi, Sir John de Northwede Minster Sheppey kb. 1300. évi síremlékén, Sir John d'Abernon 1327., Stoke d'Abernon Surrey síremlékén. Fedetlen brigantint találunk: Sir Miles de Stapleton 1364., Ingham, Norfolk, Sir Ralph de Knevynton 1377., Aveley, Essex síremlékén. Sir John Laverock kb. 1330—40. évi, Ash, Kent és Sir Oliver Ingham 1340., Ingham, Norfolk síremlékén látható az egymás fölé helyezett lemezlapocskákból álló, a csípő alá érő brigantin, lazán összefűzött sodronyinge alatt. 1 9 A brigantin viselését, mint látjuk, nyugaton 1330-tól 1390-ig meglehetősen nagy számban találjuk síremlékeken ábrázolva. Ügy látszik, viselésük lovagi körökben széltében divatozott. A megfigyelt emlékanyag tanúsága szerint a bőrből szabott lovagi ágyékkötény a maga fejlődésében két úton halad. A XIII. század derekán az ágyékkötény belsejére előbb lemezsávokat szegecseltek, amely korábban még csupán a mell alatti érzékenyebb testrészt fedte, a XIV. század derekán az egész felsőtestet mind elöl, mind hátul széles lemezsávokból összeállított vértezet takarta. A XIII. század második felében a lemezsávok osztódnak, önálló fejlődési útra térnek és megindult az egész felsőtestet körülfogó kis lemezlapocskákból álló vértezet-fajta kifejlődése, amelyet hrigantinnak nevez a fegyver-régészeti szakirodalom. A brigantin a XIV. század végéig még kimondottan a lovagi öltözet ágyékkötényének, a Lentnernek a továbbélése. A XV. században kiszélesedik a brigantin szerepe és tulajdonképpen a lovas íjászok és számszeríjasok, vagy a kevésbé előkelő lovagok védelmi öltözetévé vált. Katonai szereplése is alábbhagyott némileg. Béke idején Olaszországban a patríciusok és nemesek kedvelt viseletévé vált, amelyet a bélelt ujjas helyett öltöttek magukra. Ekkorra már felső ruhadarabként szerepel, bársonnyal, selyemmel voltak bevonva, tetszetős külsővel rendelkeztek és meglehetős védelmet nyújtottak tőrdöfés ellen. Merész Károlynak is kedvelt viselete volt. Franciaországban a gyalogosokat öltöztették brigantinba, ezeket „brigand"-oknak nevezték. A brigád szó maga is erre a kifejezésre vezethető viszsza. A brigantin a XVI. század elején élte ki reneszánszát. Széltében divatozott. Kényes öltözet volt különben, különösen az úri viseletre szánt példányok. Megőrzése meglehetős sok gonddal járt. Ha bársony vagy selyem borítása 1 9 Kelly, F . M., Weitere Notizen über Spangenharnische und verwandte Formen der Schutz waffen auf Kunstdenkmälern des XIV. Jahrhunderts. Wk 4(1932-34) 167-168.
