Folia archeologica 12.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XII-XV. századig

Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése 199 Szerkezeti mechanizmusukat illetően ezek a lakatok nem újszerűek. Valójában a római lakatok között is ismertek. Grempler második számú lakata nyolc oldalú, felületén csúcsbafutó vonaldíszekkel ékesített. A darab a XV—XVI. században igen elterjedt „bross" lakattípusokra emlékeztet, de már átmenetet kell benne látnunk az ún. tornyos-lakatok felé. Ugyanis a teljes hosszúságában egyenlő vastagságot mutató bronztest két végén kiemelkedő kengyeltartót találunk. A kulcslyuk irányában elhelyezkedő kengyeltartó felső peremén a bronztesttel párhuzamosan haladó, végén kissé elvékonyodó rögzített kengyelt figyelhetünk meg. A lakat másik oldalán elhelyezkedő kengyeltartó a lakat reteszes szerkezeti rendszerével egybeépített. A kulcslyukkal ellentétes boríték-rész kettős osztatú, vállperemes kiképzésű. Az alkatrészek zárás esetén a kettős osztatú vállperembe reteszelnek. Ugyanis, a mozgó kengyeltartóba két helyen egy-egy vasmagot szegecseltek fel, amelyre viszont a vasmagtól elálló kettős vasrugót dolgoztak rá. Zárás esetén a rugók összenyomódtak, s amikor a reteszlemezek végei túlhaladtak a vállperemen, szétnyíltak és a reteszelés bekövetkezett. A hengertestet a rögzített kengyel oldalán boríték — lemezbe kiképzett kulcslyuk — zárja le. A lakat a kulcslyukon keresztül tolókulcs segítségével működött. A kulcs taraja oly módon nyert megmunkálást, hogy alkalmazása esetén a reteszlemezeket összeszorította, azok kiemelkedtek a vállperemek által biztosított reteszfészkekből és a lakat kengyeléről,

2

8 a mozgó kengyeltartót kis mozdulattal el lehetett távolítani. Lényegében hasonlóakat mondhatnánk el Grempler többi lakatairól is. Ugyanis mindegyiknek közös vonása, hogy reteszes lemezrendszerrel működött. Az állatok alakjukban különbözhettek ugyan, de a szerkezeti megoldásnak fentebb ismertetett formáját megtartották. II. A magyar nép anyagi kultúrájára vonatkozó régészeti és történeti emlékanyag lehetővé teszi már, hogy a XII. század kulcstípusairól, zárszerkezeti mechanizmusairól is megemlékezzünk. Mivel azonban a XII. században feltűnő kulcstípusaink csak nagyon korlátozott mértékben választhatók el a következő évszázad első felében uralkodó formáktól, a két évszázadot egy fejezetben kell tárgyalnunk. Természetesen — ha korlátozott mértékben is — már meg tudjuk állapítani, hogy egy-egy darab elsősorban melyik századot jellemzi. Régészeti ásatásaink ez ideig, sajnos, nem tették lehetővé, hogy kimutassuk, mi az, amit ezen a téren az őshazából hozott magával a magyarság. Ha a legújabb feltevéseket elfogadjuk, amelyek szerint a magyarság már Lebédia, Etelköz térségében huzamosabb ideig fenntartott, a hadviselés helyétől független lakótelepeket épített ki,

2

9 akkor a már letelepedett társadalom anyagi javainak fokozottabb védelmével kapcsolatban ilyen vonatkozású anyaggal is számolnunk kell. A Kárpát-medence területén őseink ezen a téren is gyakorlati tudásukat nyilvánvalóan kiegészítették a meghódított népek ismereteivel, amelyekhez később a nagyarányú nyugati hatás is hozzájárult. 2

8 A lakat fülét a továbbiakban kengyelnek nevezzük. A lakatosipar kétféle kengyelt különböztet meg. Az egyik típust az újkorból jól ismert félkörívbe hajtott mozgó kengyel jellemzi, míg a másikat a rögzített egyenes kengyel képviseli. 2

9 Dr. Török Gyula szíves szóbeli közlése.