Folia archeologica 12.

Kádár Zoltán: Adatok a dunavidéki későantik ezüstedények problematikájához

Dunavidéki késöantik ezüstedények 137 I. Theodosius ajándékozott 388-ban a lusitaniai Emerita városnak.

2

7 Az utolsó nagyszabású emléke ennek a császártiszteletet tükröző emlékcsoportnak Aspar konzul Firenzében őrzött ezüstpajzsa.

2

8 Vizsgáljuk meg mindezek után a Licinius decennaliájával kapcsolatosan említett moesiai és pannóniai ezüstedények feliratainak, készülésének történelmi hátterét. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a hangsúlyozottan triumfális jellegű feliratok nem pusztán a későantik gondolkodás általános vonását, a császárkultusz kifejezetten triumfális jellegű ideológiáját tükrözik,

2

9 hanem bizonyára konkrét eseményekre, katonai és politikai győzelmekre is vonatkoznak. Ismeretes, hogy a Dacia Ripensis-ből származó Licinius 308. november 11-én — a carnuntumi császártalálkozó (307) utáni évben — nyerte el az augustusi méltóságot.

3

0 A következő évben is Pannóniában tartózkodhatott a császár, hiszen Maxentius halála után ő kapta ezt a tartományt Noricummal és Raetiával együtt.

3

1 Később azonban elhagyta tartományunkat, hiszen 311. június 9-én Serdicában (a mai Szófia) bocsátották ki Nagy Konstantinnal együtt azt a rendeletet, amelyet a Szőnyben talált bronztábla őriz.

3

2 312-ben, ill. 313 elején Mediolanumban találjuk az imperatort, ahol Nagy Konstantin leányával, Constantiaval lép házasságra s a két uralkodó közös elhatározásából születik meg a híres türelmi rendelet.

3

3 313 tavaszán Licinius Keletre vonul, hogy megküzdjön Maximinussal, akinek seregét ez év április 30-án a thrákiai Tzirallumnál megsemmisíti.

3

4 Diadalmasan nyomul előre Kisázsiában, s Nikomédiában 313 júniusában a milánóihoz hasonló türelmi rendeletet bocsát ki;

3

5 még a Tharsosban elszenvedett betegsége sem akadályozhatja meg abban, hogy a birodalom egész keleti része, Egyiptomot, Mezopotámiát is beleértve, ne kerüljön az ő kezébe.

3

6 Licinius tehát az egész keleti diocoesis ura lett 313 végén. A birodalomnak tehát most már csak két augustusa volt: Constantinus és Licinius. A hatalomra törő, egyeduralmat akaró Constantinus-szal szemben, a nyersebb, de a hatalomhoz szintén görcsösen ragaszkodó, az előbbinél 25 évvel idősebb 2

7 Felirata: D(omintts) n(oster) Theodosius perpet(uus) Aug(ustus) ob diem felicissimum X (azaz decennalium).; Wissowa, G., i. m. 2267.; Volbach F., i. m. 58. II. t.; Peirce, H.—

Tyler, R., i. m. 46. XXXV-XXXVII. t. 2

8 Volbach, W. F., i. m. 59.; Peirce, H. —

Tyler, R., i. m. 73. CXI. t. Még később, a VI. században készülhetett a fenekén szakálltalan császárportréval díszített perescsepinai mosóedényke: Matzulewitscb, L, Byzantinische Antike. Arch. Mitt, aus Russ. Samml. II. (Berlin 1929) 80.; Lenkei Ai., i. m. 103. 2

9 Vö. Grabar, A., L'empereur dans l'art byzantin. (Paris 1936) passim, főként 126. 3

0 Erről legújabban Seston, W., La conférence de Carnuntum et le „Dies Imperii" de Licinius. Carnuntina. (Graz —Köln 1956) 175.; Stein, E., Geschichte des spätrömischen Reiches. I. (Wien 1928) 128. 3. j., 130. továbbá a térkép: Imperium Romanum anno 309. p. Cr. п.; Vö. még Kornemann, E., Doppelprinzipat und Reichsstellung im Imperium Romanum. (Lpzg. — Berlin 1930) 124. 3

1 Paulovics I., A szőnyi törvénytábla — La table de privilèges de Brigetio. AH 20. (Bp. 1936) főként 10. (francia szöveg: 43); Seston, W., Sur les deux dates de la Table de Privilèges de Brigetio. Byzantion 22(1937) 477. 3

2 Stein, E., i. m. 141. 3

3 Uo. 142. 3

1 Uo. 3

5 Uo. 143. 3» Uo.