Folia archeologica 11.

Roska Márton: A bányabükki rézlelet

A BÁNYABÜKKI RÉZLELET Erről a leletről már röviden megemlékeztem és akkor bemutattam belőle 19 darabot.

1 Ez még 1928-ban történt. Azóta tovább nyomoztam abban az irányban, hogy hova is lettek a szokatlanul nagy raktárlelet egyes darabjai. 1937 őszéig 43-ig tudtam felvinni a lelethez tartozó, biztos rézbalták számát. Ezek közül egy beolvasztásra került. Ennek a leletnek a nyomára Kovács István vezetett, aki figyelmeztetett arra, hogy Szaniszló János kolozsvári harangöntőnél több rézbaltát látott. Elmenvén az illetőhöz, 15 példányt mutatott belőlük, de megjegyezte, hogy a tizenhatodikat beolvasztotta. Érdeklődésemre elmondta, hogy azokat egy mikesi molnártól vette, s hogy mások is vásároltak tőle, sőt a kolozsvári román rendőrség néhány tagja és Orosz Endre igazgatótanító is szerzett magának belőle darabokat. Tizenöt rézbaltát az Erdélyi Nemzeti Múzeum Történeti Tára részére megvásároltunk, ahol azok IV. 4367—4378 ltsz. alatt leltároztattak be. (7. ábra 1—15.)® Rövidesen alkalmam volt utánajárni az állítólagos mikesi molnárnak, akiről kiderült, hogy voltaképpen bányabükki, a neve Persa János. Kérdésemre, hogy hol is lelte a baltákat, félre akart vezetni, s a pincéje melletti lankás oldalt jelölte meg, azt mondván, hogy a pinceásás során bukkant a leletre. Amikor azonban a helyet megbontattam vele, s megmagyaráztam neki, hogy ott soha senki nem ásott, bevallotta, hogy a baltákat Bányabükk és Pusztaszentmárton határának érintkezésénél lelte. Megígérte, hogy alkalmilag kivisz a lelőhelyhez, s ott tetszésem szerint ásathatok. Ez alkalommal a Kolozsvári I. Ferdinánd-Egyetem Régészeti Intézete részére megvettem Persától négy baltát (7. ábra 17—20.), s még maradt nála, akkori bevallása szerint kettő. Ezek közül az egyiknek nyéllyuk köpenyén, a fok alatt, hiányos öntés nyomait figyeltem meg, tehát a halták helyben készültek. Később még három baltát hozott eladásra (9. ábra 1—3.), amelyek jelenleg 1 Roska Al., Le depót de haches en cuivre de Baniabic, dep. de Turda-Aires. Dacia 3—4 (1927—32) 352—355; Ua., A Székelyföld őskora. Emlékkönyv a SzNM ötvenéves jubileumára. (Sepsiszentgyörgy 1929) 276. 19. kép; Ua., Erdély régészeti repertóriuma. (Kolozsvár 1942) 36. 30. ábra; Nestor, /., Der Stand der Vorgeschichtsforschung in Rumenien. BRGK 22 (1932) 76. 15. kép; Berciu, D., Uneltele de cupru Si bronz de originä transilvanä: securile de tip Bariabic. Apulum 1 (1939—1942) 1. kép 1—3; Ua., Depozitul de cupru delà Ostrovul Corbului. (Craiova 1938). 2 Ma nem tudnám felsorolni a 15 rézbalta vételárának ajándékozóit.