Folia archeologica 11.

Baki Győző: Vacuumtechnika a múzeumi, könyvtári és levéltári anyag konzerválásában

Vacuum technikás konzerválás 255 értékeit. Arról nem is beszélve, hogy a kezelés hosszadalmas és körülményes volt, az is bebizonyosodott, hogy téves az a felfogás, mely szerint a parafinban való főzés (130 C°) vízteleníti és légteleníti a tárgyat. A porózus részekben visszamaradt víz és levegő elősegítette a tárgy újraromlását. E hiányok láttán tértünk rá a vacuumtechnika alkalmazására. Amint az a külföldi szakirodalomból is kitűnik, múzeumi területen ezideig csak igen korlátozott mértékben alkalmaztak vacuumos kezelést, nagyjából csupán a következő feladatok elvégzésére: 1. mállékony, vagy porózus szerves anyagoknak (fának, csontnak stb.) belső megerősítésére, megszilárdítására, beecsetelés, vagy alámerítés helyett, és ezzel analóg módon; 2. szén- és oxidmaradványok fizikai összetartására szolgáló kötőanyag alacsony nyomásban való bevitelére, a szétesés elleni védekezés céljából; végül 3. vacuumkályhával való szárításra.

3 Ügy látszik, hogy kísérleteim eredményeképpen sikerült olyan konzerválási eljárást találni, amely lehetővé teszi a tudományos kívánalmak megvalósítását.

4 Ez az új eljárás lehetővé teszi: 1. a szervetlen régészeti tárgyak (fémek) oly módon való konzerválását, hogy a sóknak, savaknak, lúgoknak, levegőnek stb. egymásra és magára a fémre való káros hatását megszünteti; (XXXVI. t. 5, 7. és 9.) 2. a múzeumi és könyvtári szerves anyagok rovarkártevői ellen pedig a vacuummal, vegyszer alkalmazása nélkül való védekezést, azok elpusztítását nemcsak a levegő elvonásának fiziológiai következményeivel, hanem az átlagos légnyomás megszüntetésének fizikai kihatása révén. Kísérleteim eredményeképpen megállapíthattam a következőket: A (korrodeált) muzeális fémtárgyaknak, különösen vas- és bronztárgyaknak a következő eljárás nyújt tartós, megbízható védelmet: á) az előzőleg szárazon, vagy bármilyen más módon megtisztított patinás tárgyakat konzerválás előtt kb. 24 óra hosszat olyan hőfokon tartjuk, amelynél a patina még nem szenved bomlást, de a víz elpárolog. (Szükség esetén tisztítás nélkül is elkezdhetjük a kezelést, közvetlenül a nedvességmentesítő hőkezeléssel.) — Tapasztalatom szerint ez a hőfok — a tárgy állapotától függően — vasnál 130—160 C°, bronznál 120—145 C° között van. Ennek a biztosítása legjobban szárítószekrényben érhető el. b) Az így víztelenített tárgy porózus részeiből és az alatta levő fém felületéről a légrészecskéket vacuum alkalmazásával távolítjuk el, majd a bevonóanyagot, vagy a konzerváló anyagot tartalmazó oldatot rászívatjuk. Ilyen védőanyagként parafint, méhviaszt, illetve ezek célszerű arányú keverékét vagy pedig természetes vagy műgyantalakk organikus oldószeres oldatát alkalmazzuk. Az eltelt három év alatt a méhviaszos parafin- vagy cerezin-telítés, a szórólakkok egyik— celluloiddal kevert — változata vagy a P. V. B.-bevonat egyformán jónak bizonyult. 3 L. pl. Funde der Vorzeit.; Plenderleith, H. ]., i. т.; Schneider, H., Metallkonservierung. Jahresber. d. Schweiz. Landesmus. in Zürich 62 (1953) 46 skk. 4 Orsz. Találmányi Hivatal 154.610 lajstromszámú találmány, 1956. április.