Folia archeologica 11.
Huszár Lajos: Böhm József Dániel önarcképes emlékérme
250 Huszár Lajos a legszorgosabb utánjárás mellett sem akadtunk. 5 Amennyiben elfogadjuk, hogy a viaszmodell Böhm J. Dániel önarcképét ábrázolja és ezidőszerint ebben nincs okunk kételkedni, akkor nyilvánvaló, hogy a viaszmintával minden tekintetben azonos bronzöntvény is Böhm vonásait adja vissza, tehát a bronzöntvény is Böhm önarcképének tekinthető. Sőt a bronzöntvény felbukkanása még valószínűbbé teszi, hogy mindkettőben önarcképet lássunk, mert különben mi késztette volna a művészt arra, hogy ugyanazon személyről kétféle ábrázolást is készítsen különböző anyagokból, minden felirat nélkül. Természetesen ez csak negatív bizonyíték, de a jelen körülmények között mégsem hagyható teljesen figyelmen kívül. Ha nem is sikerült Böhmről olyan egyéb ábrázolást találni, amelyik ugyanúgy idősebb korból ábrázolja a művészt, mint az említett két éremkép, módunkban áll azért olyan ábrázolásra hivatkozni, mely jóval fiatalabb korból őrzi a művész arcvonásait. Ez az ábrázolás egy fametszet, mely 1865-ben jelent meg a Vasárnapi Újságban egy Böhm József Dánielről megemlékező cikk illusztrációjaként. 6 (XXXV. t. 1.) Ezt a képet Pollák Zsigmond fametsző (1837—1912) metszette ki Doby Jenő rézmetsző (1834—1907) rajza után, viszont Dobynak saját megjegyzése szerint egy éremkép szolgált mintául a rajzhoz. Magát az érmet nem sikerült eddig megtalálni és a Böhm műveit felsoroló katalógusok sem ismernek ilyent, ellenben az ezidőszerint még lappangó érem arcképes (tehát előlapi) oldaláról készült ólomlecsapat ismeretes a Magyar Történeti Múzeum éremgyűjteményéből. (XXXV. t. 4.) Viszont ha ólomlecsapat létezik, akkor kellett, hogy legyen verőtő is, amiről a lecsapat készült és így valóban kell lennie éremnek is, de úgylátszik, csak csekély számban kerülhetett kiverésre és azért nem ismeretes ma példány belőle, noha a rajz és a rajzoló megjegyzésének a tanúsága szerint Doby kezében volt belőle. Ezen az ólomlecsapaton (talán próbaveret lehet) borotvált férfi mellképe látható, balra fordulva, nagyjában hasonló divatú öltözetben, mint a bronzöntvényen. Itt már felirattal is találkozunk és a körirat szövege: JOS. DAN. BOEHM. Az egylapú lecsapat átmérője 39 mm és ugyanazon magángyűjtemény anyagával együtt került az Éremtár birtokába, mint a bronzöntvény. A vereten semmiféle jelzés nem fordul elő, tehát nem lehet tudni, hogy ki készítette. A körirat bizonyossá teszi, hogy Böhm J. Dániel arcképét adja az érem, de nem nyújt semmi utalást a készítő művész személyére. Az arckép magas művészi kvalitása következtében, valamint a körirat szépen vésett betűinek és általában az egész felirat karakterének Böhm egyéb művein látható betűkkel, illetve köriratokkal való egyezése igen valószínűvé teszi, hogy maga Böhm volt a készítőmester. Így tehát ezúttal is önarcképpel állunk szemben, de az sincs kizárva, hogy esetleg mégis valamelyik másik egykorú bécsi éremművész lehet az éremkép mestere. Bizonyos fokig Böhm mellett szól a mesterjelzés hiánya, mert habár általában jelezni szokta műveit, de a saját önarcképes érmén a mesterjegy hiánya könnyen megérthető jelenség. A mi szempontunk5 Szendrei J.— Szentiványi Gy., Magyar Képzőművészeti Lexikon. (Bp. 1915) 243 skk. Böhm címszó alatt említ egy márvány mellképet, melyet Böhm József Dánielről, fia Edgar készített volna s ez a mellkép állítólag a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében lenne, de ott ennek semmi nyoma nincs. 6 VU 1865. 541.
