Folia archeologica 11.
Mihalik Sándor: Küzdelem a körmöcbányai kőedénygyártásért
242 Mibalik Sándor iparmű kiállításra a gyár „Asztali-, kávé-, thée készületet s egyéb edényeket" küldött. 9 A Hetilap 1847. évi 168. számába írt „Körmöczi kőedénygyár" című cikk a magyar szabadságharc küszöbén összefoglaló képet és hű leírást ad a gyárról. Elmondja, hogy az Iglon lakó Trangous József körmöci gyártulajdonos hites ügyvéd és a felsőmagyarországi erdészegyleti polgárság főjegyzője. Körmöci gyárának meghatalmazottja és gyárigazgatója Halaváts Gyula, gyárvezetője Vágner Ulrik. Állandóan 50, időnkint 60 személyt foglalkoztatnak, 40.000 forintnyi gyári alaptőkéjük van és évenként 10—20.000 pfrtot érő „különféle kellemes alakú, szép tiszta, tartós mázú s különösen erős edényeket" készítenek. Anyagát a gyár „helyben, minden idegen lényeges részek behozatala nélkül" kapja. Gyártmányaik nagyobb részét Pestre és Debrecenre, ezenkívül Beszterczére, Nagy Szombatba, Győrbe, Selmecre és a Bánátba küldi. „Bécsbe a vitel sokra menne, bár a portékánkkal megjelenni mindenhol lehet, mennyiben hozzáfogható Magyarországon nem létezik." Kívánatos lenne, ha országutaink „e tájról" jobbak volnának, mennyiben a portéka különösen jutányos. A fuvarbér és a kamatok a kereset 26—28 percentjét elnyelik. „A munkásokat, kik tömegben dolgoznak és festőkül is használtatnak, maga képezi a gyár. Közben-közben idegenek is felvétetnek." A gyár nagyobb ösztönzésére és felvirágoztatására politikai és gazdászati tekintetben segítene, ha a hatóság nagyobb pártolásban és segélyezésben részesítené, ha a fa és a deszka árát „fel nem csigázná, hanem azzal tenné egy lábra, a mennyiért azt a többi adózó kapja." így a gyár a várostól vett anyagoknál még egy második adóval terheltetik. A körmöcbányai helyi hagyomány szerint Trangous haláláig (1861) folytatta a gyártást. Amíg halála után az iglói kőedénygyártás megszűnt s munkálkodásának ez a része a múltbatűnt, addig a körmöcbányai gyártás és a körmöci edényeknek az ország legkiválóbb termékeivé való felemelése maradandó, egészséges alapokat lerakó s a magyar kőedénykészítést korszerűen előrelendítő életműve lett. Sorsszerű és szinte történeti küldetésű szerepe volt. Feladatul azt kapta, hogy a kassai kőedénygyár megszűnése és a magyar kőedénygyártás éléről való letűnése miatt a körmöcbányai kőedény gyártást állítsa talpra s nevelje fel a hazai ipar megüresedett vezető helyére. Hozzáértéssel ezt el is érte és olyan jól megalapozottá tette, hogy a körmöcbányai gyár a következő fél évszázadban is a magyar kerámiai ipar kiváló értéke maradt. Trangous halála után a gyár Ujlaky birtokába került, majd 1868-ban a Kossuch cég tulajdona lett. A gyári termékek az első években sikertelenek és szerények. Sokáig a mázalatti egyszerű kék bécsi szalagmustrával, a szőlőleveles mintával díszítették a tárgyakat. A többszínű díszítés a későbbi idők terméke; a nagyobb műbecsű festett darabokat a csehországi Miss-ben született Schmutzler József készítette az ötvenes években. A tájképes körmöci edényeket a körmöci születésű Fuchs József festette. 1 0 (XXXII.—XXXIII. t. és'41. ábra) 9 1846. évi Iparmükiállitás Lajstroma. 1 0 Ve tri к L., Művészi Ipar 4 (1889) 11 — 12.
