Folia archeologica 11.

Mihalik Sándor: Küzdelem a körmöcbányai kőedénygyártásért

Küzdelem a körmöcbányai kőedény gyártásért 233 réteg vastagságát vizsgáló kiszállások tapasztalatait. Kifejtik, hogy az északon 29 öl hosszúságban drágán aládúcolt vágatokkal és ,,Fürstenbau"-val művelt bányában, amelyből a kőedénygyár használatára szükséges agyagot nyerik, jelenleg csupán két helyen található megfelelő tiszta fehér agyag. Vastagsága a felső Fürstenbau-ban alig egy, az alsó tárnában csupán fél láb. Emiatt kényszerült Trangous az újabb kutatások kezdésére, sőt Schvábafalu alatt és Windschdorf fölött két új kutatótárnát is nyitni. Az új ásatásoknak is szakadozott a jellege. Kőalakulatok, tisztátlan sárga, zöld és kék agyag szakítja meg, vagy egészen eltűnik az ér és csak tetemes idő és költség után van újabb eredmény. A bányát jelenleg 3 vájár és 4 Schlichtler műveli, akik szorgalmas munkával is csak szűkösen tudják a 6 gyári munkás termeléséhez szükséges masszához az agyagot kibányászni. Még van a hegyekben is teljesen beszakadt tárna és két akna, amelyet az előző gyárigazgatóság a megfelelő agyag hiányában mellőzött. Miként a körmöci gyár nemrég munkába vett bányáját —• amely 5 ölnyire fekszik a déli területet a szentkereszti püspöki területtől elválasztó úttól — úgy az agyagréteg alaposabb megtekintése céljából szemügyre vették a szembenlevő püspöki területen a szemköztös erdő alatt néhány öllel nyitott bányát is. Ez Gräfl tulajdona. Azt tapasztalták, hogy az egész környéken egy esztendőn át a fúrókkal folytatott kutatás nem vezetett gyártáshoz alkalmas fehér agyag nyomára. Június 22-én Janhoffer Mihály „kgl. Zeichenmeister", Meyer Károly János, Burkart József gyógyszerész, Ludvig Alajos árvafelügyelő, Schücht József városi kirurgus, Burkhart Károly patikus, mint polgárok és körmöci lakosok is igazolják, hogy a kőedénygyár a téli és tavaszi hónapokban a megfelelő fehér agyagban hiányt szenvedett és ez ártott a termelésnek. Ez a nap, június 22-e, emlékezetes a gyár történetében. A városi tanács által kiküldött Remenar Mátyás városkapitány és Elzenbaum tanácsnok fontos tanúkihallgatásokat folytattak. Elébb 11 „jól körülírt" pontban állították egybe kérdéseiket: 1. Igaz-e, hogy a gyár a használható földanyagok hiányával küszködött téli és tavaszi hónapokban? 2. Pénz, fáradozás hiányzott-e, avagy az agyagbánya tényleg kimerült? 3. Valóban e hiány okozta a gyár nagy vesztaségeit, annyira, hogy elmaradt a pesti és a debreceni edényszállítás, illetőleg a készítményeket visszaküldték, mert rosszabb lett a minőség? 4. Hogyan áll most a termelés, miután csak befektetésekkel és nagy megerőltetéssel sikerült használható anyagot találni? 5. Mennyi mennyiségű az újonnan felfedezett agyag, hány korongozót és mintázót tud a gyár ezzel foglalkoztatni? Marad-e a kibányászásból valami készlet, avagy az egész mennyiségből azonnal edény készül? 6. Igaz-e, hogy agyaghiány miatt nyers edénymassza készlet sincs, noha sok év óta az jelentékeny mennyiségben rendelkezésre állt s ez a rossz helyzet ártott a gyár virágzásának? 7. Igaz-e, hogy a régi agyagbányáktól távolabb két helyen nagy költséggel újabb gödröket kényszerültek nyitni, mert félő, hogy a régebben feltárt kis jó rész is hamarosan kimerül? 8. Igaz-e, hogy a Körmöc közelében található agyag a kiadósabb helyeken