Folia archeologica 11.
Temesváry Ferenc: Egy magyar puskaműves család élete és működése
Egy magyar puskám üves család élete és m üködé se 219 A pontos célzás előfeltétele a cső hosszúságának pontos betartása. A puskacsőnek olyan hosszúnak kell lennie, hogy a lőporgázok teljesen ki tudják fejteni erejüket. 5 3 A Kirner fegyverek hossza nem egyforma. A hosszúság nagyságát a megfelelő kaliber mellett a lőpontosság biztosítása határozza meg. A Kimerek 16-os kaliberű csövei 68 és 72 centiméter közötti méretűek. A 12-es kaliberűek 72 és 75 centiméteresek is. Ezek szerint a kaliber növekedésével növekszik a cső hossza, aminek oka nyilvánvalóan csak az lehet, hogy a nagyobb elégési tér kedvezőtlen a lőporgázok teljes kifejlődésére. A cső hossza ugyancsak kapcsolatban van a lőpor elégési idejével. A lustaégésű lőpornak hosszabb cső kell, mint a gyors elégésűnek. A Kirner fegyverek között — természetesen a vadászpuskákra gondolunk — 62-63 centiméternél rövidebb csöveket nem találunk. Ifjabb Kirner József több esetben próbákat hajtott végre és behatóan tanulmányozta a cső hosszának és kaliberének helyes arányait. A család fegyverkészítési technikájában lényeges változás mutatkozik az ágyazat és a cső összefüggéseinek vizsgálatánál. Kirner György Budán még a XVIII. században alkalmazásban levő szerelési módot részesíti előnyben. Ebben az esetben a cső még teljes ágyazatban fekszik. (XXVII. t. 1.) A cső két helyen csőrögzítőkkel az ágyazathoz van erősítve. Érdekessége, hogy a cső, illetőleg annak vége a csőfar, csőfartartó nélkül közvetlenül nyert felszerelést az ágyazatra. Igaz, már „Kirner György in Ofen" alkalmaz új szerelési módot is. Ilyenkor a csőfar reteszek segítségével kapcsolódik a csőfartartóba. Lényegében 1827 után tér át a család a rövidített ágyazatra, amely már csak a cső hosszának feléig tart. A csőrögzítők száma is csökken, és többnyire az ágyazat első részén nyer elhelyezést. A cső rögzítésével szorosan összefügg a töltővessző kérdése. Itt Kirner Györgyre vonatkoztatva két szakaszt tudunk elkülöníteni. Az első szakaszban még az ágyazatban kap konuszos szorítással helyet. Fejlettebb elhelyezési mód, amikor a cső torkolatpereme már kissé megvastagszik, s ennek az ágyhoz eső részén kis mélyedésbe ugrik bele a töltővessző vége, amivel a kiesést lehetett megakadályozni. 1827 után a csőre töltővesszőtartó hüvelyek kerültek, s a rögzítés lényegesen javult. Érdekes, hogy Kirner György sok esetben nem alkalmazott töltővesszőt. 1832 után a pisztolyoknak azonban csaknem elengedhetetlen feltétele, a hátultöltős rendszer bevezetéséig. A csőnek az ágyazathoz való szerelése a „Kirner és Fia Pesten" cég idején egyes típusoknál megváltozik, ami azonban a gyújtószeges fegyverek megjelenésével áll kapcsolatban. Ennél a fegyvernél (XXIX. t. 4.) a sárkány már csak dísz a fegyver külső oldalán. A fegyver még elöltöltő, de a lőpor berobbantását már nem a külső gyutacs végzi, hanem a gyújtószeg, amely az elsütés pillanatában kilép a gyújtónyíláson, és a gyutacsházban elhelyezett gyutacsra mennyiséget értették, ami egy meghatározott átmérőjű csőbe 1 font ólom mennyiségből készíthető volt. Ezáltal minél nagyobb az űrméret kifejezés az irodalomban, valójában annál kisebb a cső átmérője. A sörétek nagyságának a vadászatban nagy jelentősége volt. Éppen ezért a söréteket nevekkel látták el. Így a 8-as sörétet rucasörétnek, a O-ás sörétet nyúlsörétnek, stb. nevezték. Osztályozásuk a múlt század közepén 1—12, illetőleg 1869 után 18-ig terjedt. 5 3 A lövéskifejlődés idejének azt az időt nevezzük, amely szükséges a lövés pillanatától addig, amíg a golyó a csőtorkolatot elhagyja.
