Folia archeologica 11.

Kalmár János: Hegyestőr és lóra való pallos a magyar huszár szolgálatában

164 Kalmár János lapján maratott és aranyozott kivitelben virágdíszt, hatágú csillagot, a másikban LUNA felirat alatt női alakot, kezében holdsarlót tartva, a harmadik lapjában pedig SOL felirat alatt sugárzó napkorongot tartó nő alakját figyelhetjük meg. A pengéken leginkább előforduló mesterjegyek a Péter Münnich solingeni mester jobb, vagy baloldalra néző infulás püspök feje, a mester névjegyével, P. M. betűkkel együtt fordul elő, továbbá Péter Löbach neve az ülő mókus jegyével, P. L. névjelével. Péter Münnich 1679 körül működött, Löbach pedig még 1580 körül. Az egyik Löbach pengén Mars felirat, alatta pedig férfi alakja, továbbá Spes felirat, azalatt pedig nő alakja van maratva. Végül pedig a XVIII. század eleji pengéken a Nap, Hold és csillagok képei között keresztbe helyezett kardok, nyilak, kabalisztikus betűsor stb. töltik ki a díszítésre alkalmas pengefelületeket. Az egyenes keresztvasú hegyestőr típus a XVII. század végéig maradt divatban. A század végén azonban itt is, mint a szablyáknál, nyomon követhető a kézvédőpánt fokozatos kialakulása. A fejlődés is azonos menetű a szablyáéval. A XVII. század eleji kézvédőpánt ugyanis a század végén ismét megjelent hegyestőreink markolatán. Első állomásként itt is azt az elrendezést vehetjük, hogy a kézvédőpánt még nem nő össze szervesen a markolatkupakkal. (XVIII. t. 10.) Ezután a század végén éppúgy, mint a szablyáknál, itt is megtörtént a szerves összeforrás. (XVIII. t. 11.) Egyéb külső változás még a pengéknél is észlelhető. Amíg a kézvédőpánt szervesen nem épült össze a markolattal, a pengék hossza a XVII. század végén 1300—1500 mm. Az egybeépült példányoknál a XVII—XVIII. század fordulóján már 1320—1520 mm és végül a XVIII. század elején a penge hossza egy 1709. évszámmal jelzett példányon eléri az 1600 mm-t is. A XVlI. század végétől a hegyestőr a kopját is helyettesítette a magyar huszárok kezében. A XVII. század végén, ha szórványosan is, felkerül a hegyestőrökre a szablyáknál otthonos hüvelykgyűrű és a keresztvas-szár végét a markolatkupakkal összekötő lánctag is. Ezt a hegyestőr fajtát a Vasmegyei Múzeum őrzi. A XVIII. század elején, amidőn a hegyestőr, mint fegyver végleg kihal, markolatuk a hasonlókorú katonai mintájú markolatokhoz igazodik, rézből öntött keresztvassal, kézvédőpánttal és állatfej alakú markolatgombbal. (XVIII. t. 12.) Pengéjük hossza meghaladja az 1600 mm-t. A penge keresztmetszete háromszög, négyzet vagy lapos rombuszalakú. A hegyestőr alkalmazását, kézben való fogását Lázy János 1721. évi nemesi címerképén találjuk ábrázolva. (33. ábra 2.) A vitéz a hegyestőr markolatát mutató- és középső ujja között tartja olymódon, hogy a markolat gombja a tenyér közepére támaszkodik. Tehát a hegyestőrt nem marokra fogták, mint a szablyát, hanem a tenyérbe támasztották. A Histoire de la Milice française így írja le a Franciaországban szolgáló magyar huszárok fegyvereit. ,,A huszárok fegyverei: nagy görbe szablya, vagy egy másik egészen egyenes, nagyon széles pengéjű, amely az övhöz van csatolva bőrszíjjal és karikával. Tudnak vagadalkozni jobbról-balra és vágni felülről lefelé. Néhánynak van a szablyán kívül egy hosszú pengéjű hegyes spádéja, melyet nem az oldalukon viselnek, hanem a nyereghez csatolva a