Folia archeologica 11.
Éri István: Gótikus agyagnegatívok a nagyvázsonyi Kinizsi-várból
148 Éri István Az előadottak alapján a vázsonyi töredékre vonatkozóan néhány lényeges megállapításunk van: 1. A negatívot valószínűleg a többi Formmodel hazájában, tehát a Rajna mentén készíthették. Készítőjének komoly művészi képességeit még a darab töredékessége mellett is megállapíthatjuk. Bizonyos fokig tehát művészi szempontból a legjobbak közé tartozik. Eredetiségét mi sem mutathatja jobban, mint az, hogy ikonográfiailag csaknem minden előzménye hiányzik, vagy ismeretlen. Ehhez hozzájárul a mester kiváló komponáló készsége, ahogyan mindhárom jelenetet a maga helyén és jelentőségének megfelelően elhelyezte az agyaglapon. Ezt a teljesítményt a renaissance leggyakorlottabb éremmetszői sem múlták felül. 2. Az a tény, hogy a többi Formmodellel szemben ennek latinnyelvű a szövege, valószínűleg azzal magyarázható, hogy készítője külföldi piacra és nem német nyelvterületre szánta munkáját. Következtetéseinkben már csak egy lépést jelent tovább, ha a latinnyelvűség és a jelentős művészi érték magyarázatául a megrendelő igényességét hozzuk fel. 3. Nincs bizonyítékunk, amivel cáfolhatnánk a negatívok készítésére vonatkozóan Bode és Volbach, valamint más szerzők felfogását. Meggondolandó viszont, hogy töredékünkön részben a mondatszalagból hiányzó betűk (dabo si), másrészt a szegély melletti elmosódott, alig olvasható szövegrész, lenyomatra is visszavezethetők. (Az éremkészítés technikájában gyakori „patricáról" történt matricakészítésre gondolunk.) 4. Főleg a sátán alakjának ábrázolása alapján a negatív készítésének időpontját a XV. század utolsó évtizedeire gondolom. Mikor és hogyan kerülhetett a negatív a vázsonyi várba? Elsősorban Kinizsi Pál, majd felesége, Magyar Benigna második házassága idején számolhatunk gyökeres változással a vázsonyi vár életében. Ez nemcsak az építkezésben, hanem a mindennapi élet számtalan vonatkozásában is megnyilvánult. Ennek egyre több emlékét találjuk meg az ásatások során. A vár fénykorát 1480—1510 közé tehetjük. Könnyű volna tehát feltételezni, hogy ezidőtájt egy, a várúrnak és környezetének dolgozó (s esetleg éppen a várban szolgáló) iparos szerezhette és használhatta ezt a negatívot. Van azonban ennél bizonyosabb lehetőség is. Ez a Kinizsi által 1483-ban alapított 2 6 pálos kolostorral van összefüggésben. A kolostorokban, búcsúhelyeken régóta szokás volt a különféle kegy- és emléktárgyak készítése és árusítása s ebben az agyagnegatívoknak is fontos szerep jutott. Már a kolostor léte is elképzelhetővé tenné, hogy szerzetesek használták a negatívot efféle tárgyak előállítására. Több adatunk van egyébként arra, hogy az itteni pálosok intenzív kapcsolatban voltak a környék kisebb-nagyobb rangú és vagyonú nemeseivel s nyilván a néppel is. Alátámasztja feltevésünket azonban az a tény, hogy Kinizsi már 1482-ben búcsúlevelet szerzett a pápától mindazok számára, akik az általa alapított Szent Mihály kolostort Szent János apostol, Szent Pál fordulása és Szent Mihály ünnepén felkeresik. 2 7 A búcsújáróhelyről más adatunk nincs. Valószínű azonban, hogy a környék gazdasági központja, a mezővárossá fejlődött 2 6 Országos Levéltár Dl. 18.822. 2 7 C zaich Á. G., Tört. Tár 1899. 248.
