Folia archeologica 11.
Németh Annamária: Henrik croiai püspök pecsétnyomója
Henrik c roi ai piispök pecsétnyomója 129 croyai-val szomszédos Skodra-i püspök 2 3 1373-ban — tehát Henrik kortársaként — Magyarország Bács-i érsekségének vikáriusa volt. így tehát lehetséges, hogy Henricus de Wylstein sem látta soha Albániát, mert vagy megijedt a reá várakozó veszélyektől — amelyek mint idegenre, reánézve sokkal súlyosabbak voltak — vagy pedig egy nyugalmasabb segédpüspöki állást választott magának. Talán éppen Magyarországon talált ilyet, amit a fentebb igazolt magyar összeköttetések is bizonyítanának, továbbá az, hogy pecsétnyomója is Somogy megyében került elő. Ezt azonban késő Anjoukori okleveles anyagunk kiadatlansága miatt ma még bizonyítani nem tudjuk. Henrik 1383-ban egy sokkal jövedelmezőbb állást kapott. Kinevezték — a már egy évvel korábban Habsburg kézre került — Triest város első Habsburg-kori püspökévé. 2 4 Lehet, hogy a Nagy Lajos halála után bekövetkezett zavarok miatt elhagyta hazánkat és a Habsburgok szolgálatába lépve, azok őreá bízták új birtokuk egyházi kormányzását, mint a délvidéki viszonyokat jól ismerő főpapra. Valószínűleg azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert 1396-ban már a szegényebb és jelentéktelenebb Pedena-i püspökségen találjuk, amely akárcsak Triest, szintén Istriában volt. 2 5 Itt azután teljesen nyomavész és 1409-ben már utódját említik, aki a Henrik halálával megüresedett püspökséget kapta. 2 6 Ennyiben foglalhatjuk össze a Henricus de Wylsteinre vonatkozó adatok alapján, életének főbb mozzanatait. E szűkszavú tények azonban semmit sem mondanak el a fejlett művészi igénnyel rendelkező főpapról. Nézzük meg tehát, mit árul el róla egyetlen ránk maradt, ismert, művészi kivitelű pecsétnyomója. A méreteiben nem nagy, de attól függetlenül monumentális alkotáson egy szárnyas oltárt látunk. Énnek három fülkéjében egy-egy álló alak helyezkedik el. A középső, kissé szélesebb és magasabb, nálékkal-, mérművekkel gazdagabban díszített fülkében a Madonna áll. Bal karján a gyermeket tartja, aki kedveskedően nyújtja öreges kis arcát anyja felé. Az a motívum, hogy a középső fülkében is álló alakot, illetve az álló Madonnát 2 7 helyezik el, a gótikus pecsétművészetnek még nyugodtabb, koraibb tipológiai megoldása. Csaknem teljesen általános jelenség ez a század elején, és ahogy fokozódik a művészi igény, úgy fejlődik, gazdagodik az ábrázolás is. Az igény pedig megvan, mert bár viszonylag kicsinyek ezek a typáriumok és nem közvetlenül szükségleti, vagy luxustárgyak, művészi kivitelük mégis nagyon fontos. Sőt mondhatnánk, a legfontosabb dolgok egyike, mert hatalmat, hitelt, tulajdonosának politikai és erkölcsi súlyát jelenti. Formájuk " Sufflay, M., Die Kirchenzustände. . . 219. 2 4 Bubel, С., i. m. 503.; Acta Albániáé II. 255. 3. j., 295.; Ugbtlli, Г., i. m. 581.; Ireneo délia Croce: História sacra e profana délia città di Trieste. (Venezia 1725). A bevezetőben említi, hogy Triest 1382-től kezdve osztrák birtok. Ugyanitt közli a püspökök névsorát is, köztük Henricus de Wildenstein-nel. Ugyancsak itt említi meg 1383-ból az első osztrák városkapitány nevét. -— Enciklopédia Catholica XII. (Roma 1954) 520.; Wümbach, К., i. m. 148. Valvasor, H., Ehre des Herzogthums Krain VIII. 686. o. 2 5 Ughelli, F., i. m. 472, 581.; Eubel, C., i. m. 417, 503.; Wur^bacb, K., i. m. 148.; Valvasor, H i. m. 679. Acta Albániáé II. 255. 3. j. 2 6 Eubel, C., i. m. 417. 2 7 A különböző Madonna ábrázolásokra és azok kialakulására vonatkozóan lásd Künstle, К., Ikonographie der christlichen Kunst. I. (Freiburg 1928) 618—635. 9 Folia Archaeologies
