Folia archeologica 11.

Párducz Mihály: Hunkori halmok Vaskút határában

Hunkori halmok Vaskút határában 101 temetőknek ehhez a csoportjához kell az apatini halmostemetőt is sorolni.

20 Az egyik geszterédi halom aljában észlelt égetéses réteg felhívja figyelmünket a szóbanforgó csoport szempontjából erre a halmos temetőre is. Érdeklődésünket az az aranykeretbe foglalt ónyx is indokolja, amely ugyanebben a sírban volt.

2

1 A sírgödörben a már ismert koporsókapcsok is megvannak. Az említett halmos temetőket „déli halmos temetők" elnevezéssel a szarmata-kor utolsó, harmadik periódusába soroztuk.

2

2 Legutóbb azonban egy Csongrádon feltárt hunkori temető feldolgozásával kapcsolatban azt a megállapítást kellett tenni, hogy a halmos temetők e csoportja nem értékelhető önálló jelenségként. Az i. sz. 375—380 között új kaukázusi, szarmata, germán és hun népi elemekből összetevődött népi csoportok egymást követő hullámai jutnak el a Duna—Tisza közére is. S e hullámok egyik rétege az ún. déli halmos temetők csoportja. Valószínűleg nem egységes ethnikumú.

2

3 A kaukázusi népi elemek mellett (ezek az ülve eltemetettek) valószínűleg szarmata (alán?) és talán germán (Geszteréd) népiséget is feltételezhetünk közöttük. De bizonyára jelen vannak maguk a hunok is. Nagy kár, hogy a halmok (kivéve valamennyire Jászalsószentgyörgyöt) feltárása kellő megfigyelések hiányában történt. De így is sok szó esett az egyes halmokban megfigyelhető tüzelési nyomokról. (Jászalsószentgyörgy, Vaskút, Geszteréd) Hogy ez a jelenség hamvasztással kapcsolatos, vagy csupán a temetést kísérő szertartások kiegészítő része-e, erre a kérdésre ma még nem lehet határozott választ adni. Az viszont kétségtelen, hogy a hazai szarmata temetkezési szokásokban a tűznek eddig semmi nyomát nem találtuk. Viszont Alföldi

2

4 és Fettich

2

5 szerint a jellegzetes hun vonások közé kell sorolni a halotthamvasztás szokását is (például Szeged—Nagyszéksós). Alföldi a szokás dél-oroszországi előfordulásait is értékelte. A szóbanforgó halomcsoportban, illetve az ezekkel kapcsolatos temetkezési szokásokban tehát kétségtelennek tekinthetjük a tűznek valamilyen szereplését és az elmondottak után talán az is feltehető, hogy ez a szokás a halmok alá is temetkező hunokkal kapcsolatos. Vaskúton arra is gondolhatunk, hogy az esetleges hamvasztásos sír mellett ugyanabban a halomban ülve eltemetett csontvázas sír is volt. Feltételezhető továbbá az is, hogy az ülve eltemetett, társadalmilag alárendelt helyzetű egyén volt. Ezt gyaníttatja az a megfigyelés, hogy Jászalsószentgyörgyön a főhalom körül emelt egyik mellékhalomban találkozunk az ülve eltemetés szokásával. De a keleti (esetleg Közép-Ázsiáig nyúló) szokások körébe lehet sorolni a temetkezés ama tartozékát, amelyre Römer utalt a vaskúti halmok leírásánál. A méternyi széles emelvényre gondolunk, amely telve volt hamuval és földdel. A kenkoli, időszámításunk szerinti I. század közepén kezdődő és Bernstam szerint a hunok első közép-ázsiai előnyomulásával kapcsolatba hozott temető sírjai tartalmazzák ezeket a nyugvóhelyeket.

2

6 (20. ábra 3—4.) De Szinicin az Alsó2

0 Uo. 74. 2

1 Uo. 61—63., LXXXVIII. t. 20. 2

2 Uo. 116—123. 2

3 Párducz М-г Adatok Magyarország hunkori történetéhez. Acta Arch. Hung. 11 (1959). Sajtó alatt. 2

4 Alföldi A., Funde aus der Hunnenzeit und ihre ethnische Sonderung. AH 9 (Bp. 1932). 2

6 Fettich N., La trouvaille de tombe princière hunnique a Szeged-Nagyszéksós. АН 32 (Bp. 1953). 2

8 Bernstam, A N., Kenkolskii mogilnik. (Leningrad 1940) 29—30., XX, XXII—XXIII. t