Folia archeologica 10.

Korek József: A bükki kultúra települése a Hillebrand barlangban

22 Korek József és alámélyített putrilakás, kunyhóalakú nyeregtetős szerkezettel, a másik kerek alaprajzú, ahol a körben megmaradt cölöplyukakból arra lehet következtetni, hogy kúpalakú teteje volt. Az orosi telepen

1

0 lekerekített sarkú szegletes típusú ház nyoma is feltalálható volt, középen álló nyeregtetőt tartó oszlopokkal. A neolithikumból más kultúrából vett analógiákkal sem igen tudjuk a kérdés megoldását közelebb hozni. A cölöplyukak rendszerének megfejtése így igen nehéz feladat és csupán kísérlet lehet. Három kérdésre kellene feleletet adni. 1. Van-e szükség zárt barlangon belül még külön építményekre? 2. A különböző átmérőjű cölöplyukak egykorúak-e, illetőleg azonos rendeltetésűek-e? 3. Kis- vagy nagyobb objektumok rekonstruálhatók-e a cölöplyukakból? Banner úgy véli: „Aggteleken az építmények a tűzhelyeket védték a lecsöpögő víz ellen s mint melegedő hely is szerepet játszhatott. Védte az embert a barlang léghuzata ellen, mert bizonyára oldala is volt."

1

1 A Hillebrand barlangban visszakövetkeztetve az akkori viszonyokra, a barlang nem volt olyan csöpögős, hogy ez feltétlenül indokolt lett volna. A megközelítően 2 m vastag barlangi kitöltés folyó víz útján történt, lassú lerakódás eredménye. A cseppkőképződésnek szinte teljes hiánya is arra utal, hogy a barlang csepegésével szinte nem is kellett számolni. Természeti népek köréből is kevés analógiát nyerhetünk e kérdés megoldására, mert a barlangot legfeljebb búvóhelynek használják és egészen kivétel számba megy rövid időre való használata is. Evans észlelte a szemangi négereknél, a Gua-Badak barlangban,

1

2 hogy szélvédőt állítottak fel, azonban csupán a kijárat mellett. A veddéknál figyelhető még meg, hogy néha használják a barlangot és kisebb bambuszépítményeket helyeznek el benne. A természeti népek szórványos gyakorlata alapján tehát van célszerűsége a barlangon belüli külön építkezésnek s meglehetett ez a Hillebrand barlangban is, ahol bár nem számolunk a barlang állandó csepegésével, nedvessége mégis számottevő lehetett. A cölöplyukak elhelyezése szinte biztossá teszi, hogy a barlang közepén 80—120 cm széles út vezetett át s az út mindkét oldalán feküdtek az objektumok. Helyesen lehetne gondolni arra is, hogy zömében hidlás tartói a megmaradt cölöplyukak, azonban elhelyezkedésük túl szabálytalan ahhoz, hogy rekonstrukciós lehetőségnél elsőrendűen számoljunk vele. Sokkal több egyenes vonalú, párhuzamos sornak kellene lenni, viszont az elhelyezkedés inkább íves elrendezést mutat. Tény az is, hogy a legvékonyabb átmérőjű cölöplyukak a barlang elülső részében csoportosulnak, itt szinte hiányzanak a vastagabb átmérőjűek, míg a barlang hátsó részén ezek válnak uralkodóvá. Legegységesebbnek látszanak a 147—174 számmal jelzett cölöphelyek. Valamennyi a legkisebb átmérőjű csoportba tartozik. A cölöphelyek ívesen helyezkednek el. A számos kombináció mellett megvan a lehetősége annak, hogy a barlanglakók a barlangfal természetes kiképzését is felhasználva alakíthatták ki elkülönített tanyájukat. E megoldással a védendő területet növelni tudta azáltal is, hogy középen felállított oszlopokkal még nagyobb fedélhez 1

0 Korek J., Arch. Ért. 78(1951) 71. 3. kép. 1

1 Banner J., Arch. Ért. 1943. 10. 1

2 Sebesta, P., Die Negrito Asien. 11.1. (Mödling

—Wien 1954) Studia Instituti Anthropos, XII. 6.