Folia archeologica 10.

Fejős Imre: Fényképészetünk első virágkora (1855–1885)

Fényképészetünk első virágkora ( 1855—1885.) 211 II. A műkedveléshez hasonló szervezetlenségben, vad növényként burjánozva nőtt naggyá szakfényképészetünk. Míg a szomszédos Bécstől kezdve külföldön mindenfelé jól megalapozott kulturális és érdekvédelmi társulások, szakiskolák és-lapok, kiállítások ápolják a fotográfia fejlődését, idehaza évtizedekig mindezek csak a legjobbak vágyálmaiban léteznek. Műkritikánk és művészeti egyesületeink elfogultsággal, vagy éppen rosszakarattal fogadták a fényképezést. Henszlmann már a negyvenes években megtagadta az új találmány művészi értékét.

9 Balogh Zoltán 1862-ben „a silány photograph világban" a nemzeti műveltség megőrzése érdekében emelt szót a festészet megbecsüléséért. Egy év múlva a Koszorúban Székely Bertalan aggódva vetette fel a kérdést „gépies századunkban" a camera obscura nem nyer-e mindinkább tért és utóvégre kiküszöböli a művészetet.

1

0 A Helytartó Tanács 1867. január 17-én kelt felszólítására a Képzőművészeti Társulatnak nyílt alkalma arra, hogy mint elismert művészeti fórum adjon véleményt a fényképészetről, mert az 1859-i iparügyi rendtartásban arról nem történt rendelkezés. A fotografálás egyre nagyobb teret nyert, nyilatkozzék tehát a Társulat igazgatósága „a fényképészet szabad művészetnek, vagy ipar üzletnek tekintendőtendő-e".

1

1 A kérdés megvizsgálására bizottságot küldtek ki, amelynek tagjai voltak Barabás, Henszlmann, Orlai Petrics, Perlaky társulati ügyész és Than.

12 Közülük egyedül Barabás bírt gyakorlati ismeretekkel. Ő viszont rossz emlékekkel hagyott fel a fotografálással, az elméleti polémiához sem volt készültsége, amint ez Székely Bertalan említett írására adott válaszából kitűnik.

1

3 A bizottság Henszlmann kézírásában fennmaradt terjedelmes szakvéleménye egyenesen lesújtó. A pár nap alatt bárki által megtanulható fotografálás nem egyéb, mint ipar, minden mesterség közt a legkevesebb előkészületet és fáradtságot igénylő iparág. Minél inkább rászorul a művészi helyreigazításra — a retusra, vagy a pozitív átszínezésére — lényege annál silányabb fokon áll. Műipari jelleget csak művészi korrigálás útján szerezhet. Körültekintő szabályozása nemcsak saját érdekében szükséges, hanem azért is, mert sokszorosító jellegénél fogva veszélyezteti a művészi alkotások szerzői jogát.

1

4 Henszlmannék véleményének, a fotografálás fejlődésének nagy kárára, nem lett meg az az eredménye, hogy a fényképészetet iparengedélyhez kötötték volna, hanem az 1872: VIII. tc. és az 1894: XVII. tc. szabad művészetnek nyilvánította azt, aminek gyakorlati következménye az volt, hogy minden kontár veszélyeztethette hírnevét és alááshatta hivatott művelőinek tekintélyét és megélhetését. A nagyon is heterogén elemekből összeverődött fényképészgárda, művészi előképzettségű szakemberek, tánc- és illemtanárokból, nyelvmesterekből felcsapott fotográfusok s mindezek neveltjei — ez a túlzottan különböző érdekű és műveltségű együttes sokáig képtelen volt az önálló szervezkedésre, szakiskola felállítására, vagy szaklap fenntartására. 1871-ben a Magyar Fényképészek Egylete és annak Közlönye két hónapig élt. A Fény9 Henszlmann I., Párhuzam. (Pest 1841) 1

0 Balogh Z., Összes művei III. (Bp. é. n.) 233.; Székely В., Koszorú 1(1863) 505—10. 1

1 A Helytartó Tanács 2360.1867 sz. átirata OLT. a Képzőműv. Társ. ir. 9/1867. 1

2 Uo. 26.1867. 1

3 Koszorú 1(1863) 612—616. 1

1 OLT. i. h. 36/1867 14*