Folia archeologica 10.

Mihalik Sándor: A körmöcbányai kőedénygyártás kezdő korszaka

Л körmöcbáuyai kfíedénygyártás kes^dö korszaka 199 birtokolta, azon a jogon, hogy a férfi örökös nélkül elhalt herceg Koháry István leányát vette nőül. A várhoz közeleső Murányalján működő kőedénygyár Gräflnek a Vereinigte Ofner und Pester Zeitung 1828. évi 44. számában közreadott hirdetése szerint már működött. Nemsokára reá lényegesebb újjáalakításon ment át. Az 1829. évi 16. szám újonnan bővített gyárként említi s azt mondja, hogy gyártmányai szépség és jóság szempontjából a hazai kőedények sorából a legelőnyösebben tűnnek ki. A murányi gyár fénykora -— mint ahogy az közismert — csak a XIX. század második felében következett be, amikor Murányt az az 1843-ben született Fülöp Szász Coburg Gothai herceg uralta, akinek apja Ágoston herceg, édesanyja pedig Klementina orleansi királyi hercegnő, tehát Fülöp Lajos egykori francia király leánya volt. A murányi uradalmat szerző Coburg Ferdinánd herceg unokája alatt a murányi kőedénygyár még a francia arisztokráciának is dolgozott. Ez a magyarázata, hogy a párisi művészeti aukciókon — meglepőnek látszó módon, nem is olyan ritkán — az egykori murányi kőedénygyártásnak gazdag aranyozású s az európai viszonylatban is figyelmet keltő művészi darabjai még manapság is felbukkannak. Az 1830-as évek alatt Gräfl Ferenc „pesti kereskedő, murányi kőedény (vasorum fictilium) árendás"

9 idejében a murányi gyár a magyarországi kőedénygyártó ipar szorgalmas és szerény gyárainak még csak egyike. Elegendő jövedelmet biztosít mégis, s nemcsak fenntartja Gräfl kőedény iránti érdeklődését, hanem még további vállalkozásokra is serkenti. Frum Istvánnal —, aki mint a murányi gyár igazgatója áll szolgálatában — számvetéseket, tervezeteket készít s elhatározza, hogy lehetőleg még a körmöczbányai gyár ellicitálása előtt vásárlási ajánlattal fordul a körmöczbányai városi tanácshoz, hogv az esetleg fellépő konkurrenciát ezáltal is megelőzze. Június 29-én írásba foglalja javaslatait. 10000 forintot kínál. A Jánosnapi pesti vásárkor fizetne 2000 kurrens forintot, az 1839-es Józsefnapi vásárkor a második kétezret s azután évenként, a Józsefnapi vásárokkor mindaddig kétezret, amíg az összeg nincs lefizetve. Feltételül szabja azonban, hogy a Körmöczbánya vidékén található agyagföld bér ellenében a gyár tulajdona legyen, nem magasabb áron, mint ahogy addig azt a gyár fizette. Az agyag ásatásához és az üzemeltetéshez szükséges fa mindenkor ingyenes legyen. A gyárat a telkekkel jó állapotban kapja s az első három évben, tehát 1841 végéig adómentes jegyen. Minthogy malomra is szükség van, a városi tanács jelöljön ki erre helyet. A gyár azt kedvező áron megveszi, ha a tanács jótáll, hogy más kezére nem kerül. A vételi javaslat megszövegezésével egyidejűleg Gräfl írást állít ki Frum István részére, amellyel a neki átadott írásbeli utasításai alapján, teljes intézkedési hatalommal ruházza fel. Miután július 2-a, a nyilvános árverésre bocsátás napja, megfelelő eredmény nélkül múlt el, az elárverezésre, illetőleg bérletbe vételre kitűzött nap után, július 3-án a körmöczbányai városi tanács ülésezésre gyűlt össze. Álláspontjának összegezése után értesítette Gräflt, hogy meghatalmazottja útján benyújtott ajánlatában kivetnivalót nem találnak. Jelentkezésre szólítják, ne9 így nevezi őt a körmöcbányai városi tanács 1840. július 6-i ülésének jegyzőkönyve az 1528. szám alatt. (O. L. Helyt. Tan. 1840. Dep. Commerciale, Fons 187. pos. 187/.a.)