Folia archeologica 10.

Mihalik Sándor: A körmöcbányai kőedénygyártás kezdő korszaka

Л körmöcbáuyai kfíedénygyártás kes^dö korszaka 191 A kedvező szakvélemény után négy napra, 1815 október 24-én, Windschügel Antal kőedénygyártó (Steingut Fabrikant) is írásba foglalja azon kísérletek eredményeit, amelyekkel szintén a tanács bízta meg s ő is kifejti álláspontját a létesítendő gyár lehetőségeiről és kilátásairól: Kőedény előállítására kísérleteket végzett. Tapasztalata szerint a Schvábában talált anyag önmagában, vagy más fajták hozzákeverésével — megtisztítva — alkalmas kőedények készítésére. Azon kérdésre, hogy gyár alapításához szükséges anyagok találhatók-e a főbányaváros közelében, úgy nyilatkozik, hogy a létrehozandó gyár helyének közelségében jó, fehér agyagfajtát fedeztek fel s használható kova-kavics is bőven van a határos legelőn. A helyi ezüst hutákban gyártott ezüstmáz (Silberglatte) jutányosabb, mintha máshonnan kellene hozatni. Az uradalomban található gipsz tökéletesen jól formálható s egy helyi gyár sokkal előnyösebben kapná, mint más gyárak. Szerencsés körülménynek vélte, hogy a nem messze fekvő poltári-agyag

1 tűzállósága kitűnő és az égetőkemencék építésénél ezért hasznos szolgálatokat tehetne. A víz az iszapolásra kitűnő. Arra, hogy egy gyár biztosan elvárható-e jelentékeny nyereséggel, azt a választ adja: „abban az esetben, ha itt helyben kőedénygyár alapíttatnék, annak már azért is nagyobb haszna volna, mint másnak, mert az összes említett nyersanyagokat részint helyben, részint a közelben szerezheti, a fa sem olyan költséges, mint máshol és a gyári személyzet életszükségletét is a legkisebb kiadással lehet fedezni." Damiani és Windschügel reménytkeltő, sőt biztos sikerrel kecsegtető szakvéleményei alapján a városi tanács elérkezett a döntés küszöbéig. De mielőtt véglegesen határozna, újra Windschügelhez fordul és felkéri pénzügyi tájékoztató készítésére is. 1815 október 31-én készült el az „azokról a kiadásokról és bevételekről, amelyek egy, Körmöczbányán alapítandó kőedénygyárban előfordulnak, ha ez 10 korongra van berendezve és az anyagok ára sem nem emelkedik, sem nem esik." A havi kiadásokra számbavette, hogy az égetéshez szükséges masszát hetenként legfeljebb 50 forintért helyben be lehet szerezni. Költsége a havi öt égetéshez egy hónapban 250 forint. A massza megmunkálása — (beleértve az ehhez szükséges minden munkát) — égetésenként 240 forint költséget igényel és így ez a tétel öt égetésnél havi 1200 forintot tesz ki. A masszához és a mázhoz (Glasur) szükséges anyagokat (Materialen) égetésenként 12 forintjával számíthatjuk. Ez öt égetésnél, egy hónapban 60 forint. A mázhoz használt szükségletek helyben égetésenként 22 forint 22 krajcárt tesznek ki. Ez öt égetésnél 112 forint. Az edények első, vagyis „nyers" kiégetéséhez és a máz-égetéshez a „Trükerung Ofens" kemence fűtése, valamint a munkaszobák melegítésére 4

1/

3 öl tüzelőfa elegendő; a havonta tervezett öt égetéshez tehát 22

1/

2 öl szükséges. Miután ölenként 3 forint 24 krajcárt kell számítani, az erre eső kiadás 76 forint 30 krajcár. Előre nem látottakra 50 forintot állított be. Végeredményében a havi kiadások összegét 1748 forint 30 krajcárban jelölte meg. 1 Az akkor még Nógrád megyéhez tartozó falu agyagja —Fényes Elek szerint — (Magyarország geographiai szótára, Pesten, Í851. III. kötet 249. 1.) — olyan kitűnő, hogy az egyik agyagfajtával („szappanföld") ,,a molnárok a malom kerekeik tengelyét kenik".